Mezopotámia, a „folyamköz” civilizációja az emberiség egyik legősibb kultúrájának bölcsője, amely a Tigris és az Eufrátesz folyók között alakult ki. Ez a terület nemcsak földrajzi szempontból volt különleges, hanem az itt kifejlődött civilizációk miatt is, amelyek alapjaiban határozták meg az emberi kultúra fejlődését. A térség első jelentős civilizációi már az i.e. 4. évezredben megjelentek, és több évezreden át virágoztak, folyamatosan gazdagítva az emberiség kulturális örökségét.
A sumerok voltak az első jelentős civilizáció Mezopotámiában, akik az i.e. 4. évezredtől kezdve városállamokat hoztak létre. Ezek a városállamok, mint Ur, Uruk, Lagas és Kis, mind önálló politikai egységként működtek, saját uralkodókkal és törvényekkel. A sumerok legjelentősebb kulturális vívmánya az írás feltalálása volt. Az ékírás kezdetben piktografikus jelekből állt, amelyek később absztrakt szimbólumokká egyszerűsödtek. Ez az írásrendszer forradalmasította a kommunikációt és lehetővé tette a tudás pontos rögzítését és átadását.
Az akkádok a sumerokat követték a térség domináns népeként. Sarrukin (Szargon) vezetésével létrehozták az első központosított birodalmat i.e. 2340 körül. Az akkád birodalom egyesítette Észak- és Dél-Mezopotámiát, és ezzel új korszakot nyitott a térség történelmében. Az akkádok átvették és továbbfejlesztették a sumer kultúra számos elemét, beleértve az írást és a vallási hagyományokat.
A babiloni civilizáció különösen jelentős volt Mezopotámia történetében. Hammurapi uralkodása alatt (i.e. 1792-1750) érte el a birodalom a csúcspontját. Az ő nevéhez fűződik a híres Hammurapi-törvényoszlop, amely az egyik legkorábbi írott törvénygyűjtemény. A 282 törvénycikkelyt tartalmazó kódex részletesen szabályozta a társadalmi élet minden területét, a családi kapcsolatoktól kezdve a kereskedelmi ügyletekig.
A mezopotámiai civilizációk kiemelkedő építészeti emlékeket hagytak maguk után. A legjellegzetesebb építményeik a zikkuratok voltak, amelyek többszintes, teraszos templomtornyokként szolgáltak. Ezek közül a legismertebb az Ur-i zikkurat és a bibliai Bábel tornyának mintájául szolgáló Étemenanki Babilonban. Az építészet mellett a művészetek más területein is maradandót alkottak: a domborművek, pecséthenderek és szobrok magas művészi színvonalról tanúskodnak.
A mezopotámiai tudományos gondolkodás is rendkívül fejlett volt. A matematika területén bevezették a hatvanas számrendszert, amely ma is használatos az idő- és szögmérésben. Csillagászati megfigyeléseik pontosak voltak, képesek voltak előre jelezni az égitestek mozgását. Az orvostudományban is jelentős eredményeket értek el, amit számos fennmaradt agyagtábla bizonyít, amelyeken különböző betegségek leírását és kezelési módját rögzítették.
A vallási élet központi szerepet játszott a mezopotámiai kultúrában. Politeista vallásukban számos istent tiszteltek, akik az élet különböző területeit felügyelték. A főistenek között volt An (az ég istene), Enlil (a levegő és vihar istene), és Enki (a bölcsesség és víz istene). A vallási szertartásokat a templomokban végezték, amelyek nemcsak szakrális központok voltak, hanem gazdasági és adminisztratív funkciókat is elláttak.
A mezopotámiai irodalom gazdag örökséget hagyott az utókorra. A legismertebb irodalmi alkotás a Gilgames-eposz, amely az emberiség egyik legrégebbi fennmaradt irodalmi műve. Az eposz olyan univerzális témákat dolgoz fel, mint a barátság, a halandóság és az élet értelme. Emellett számos más műfaj is virágzott: himnuszok, szerelmes versek, bölcsességi irodalom és történeti feljegyzések.
A társadalmi szerkezet hierarchikus volt, az uralkodó és a papság alkotta a felső réteget. A társadalom középrétegét a szabad emberek (kereskedők, kézművesek, földművesek) alkották, míg az alsó réteget a rabszolgák. A nők helyzete változó volt a különböző korszakokban, de általában több joggal rendelkeztek, mint a későbbi ókori társadalmakban.
A mezopotámiai civilizációk öröksége máig él kultúránkban. Az írás feltalálása, a városiasodás kezdetei, a jogrendszer alapjai, a tudományos gondolkodás és a művészeti kifejezésmódok mind olyan vívmányok, amelyek alapvetően befolyásolták az emberi civilizáció fejlődését. A régió kulturális hatása nemcsak a közvetlen környezetében érvényesült, hanem az egész ókori Közel-Keleten, és azon túl is éreztette hatását, befolyásolva többek között a görög, a perzsa és a zsidó kultúrát is.