Nagy Sándor (III. Alexandrosz) birodalma az ókori történelem egyik legjelentősebb és legnagyobb kiterjedésű államalakulata volt, amely alapjaiban változtatta meg az akkor ismert világ politikai, gazdasági és kulturális viszonyait. A makedón uralkodó mindössze 33 évet élt (Kr. e. 356-323), mégis olyan birodalmat hozott létre, amely a Balkán-félszigettől egészen Indiáig terjedt, és amelynek hatásai évszázadokig meghatározták a hellenisztikus világot.
Nagy Sándor apja, II. Philipposz már megteremtette a makedón nagyhatalom alapjait. A kiváló hadvezér és államférfi modernizálta a makedón hadsereget, bevezette a szariszával (hosszú lándzsával) felszerelt falanx harcmodort, és jelentősen megerősítette a lovasságot. Emellett diplomáciai úton és házasságokkal is növelte befolyását. Kr. e. 338-ban a khairóneiai csatában legyőzte a görög városállamokat, és létrehozta a korinthoszi szövetséget, amelynek vezetője lett.
Az ifjú Alexandrosz kiváló neveltetésben részesült, többek között Arisztotelész is tanította. Apja meggyilkolása után, mindössze 20 évesen került trónra. Először a makedón uralom ellen lázadó görög városállamokat és a környező törzseket kellett pacifikálnia, amit gyors és határozott fellépéssel meg is tett. Kr. e. 334-ben kezdte meg híres keleti hadjáratát, amelynek célja eredetileg a Perzsa Birodalom meghódítása volt.
A granikuszi csata (Kr. e. 334) után elfoglalta Kis-Ázsiát, majd az isszoszi győzelem (Kr. e. 333) következtében megszerezte Szíriát és Egyiptomot is. A döntő ütközetre Kr. e. 331-ben került sor Gaugamélánál, ahol megsemmisítő vereséget mért III. Dareiosz perzsa nagykirály seregére. Ezután elfoglalta a birodalom központi területeit, Perzsiát és Mezopotámiát. A perzsák fővárosában, Perszepoliszban hatalmas kincsekre tett szert, a várost azonban felgyújtatta, ezzel szimbolikusan is jelezve a perzsa uralom végét.
Nagy Sándor nem állt meg a perzsa területek megszerzésénél. Továbbnyomult kelet felé, meghódította Baktriát és Szogdiát, majd Kr. e. 327-ben betört Indiába is. A Hüdaszpész folyónál legyőzte Póroszt, az indiai uralkodót, de serege a Hüphaszisz (ma Beas) folyónál megtagadta a további előrenyomulást. Nagy Sándor kénytelen volt visszafordulni, és Kr. e. 323-ban Babilonban érte a halál, feltehetően maláriában vagy mérgezésben.
A makedón uralkodó nem csupán hódító volt, hanem egy új világrend megteremtője is. Tudatosan törekedett a görög és keleti kultúra összeolvasztására. Számos új várost alapított (például Alexandriát Egyiptomban), amelyek a hellenisztikus kultúra központjaivá váltak. Támogatta a makedón és perzsa nemesség összeházasodását, ő maga is perzsa hercegnőt vett feleségül. Megtartotta a perzsa közigazgatási rendszer számos elemét, és helyi előkelőket is bevont a birodalom irányításába.
Nagy Sándor birodalma azonban halála után gyorsan felbomlott. Hadvezérei (a diadokhoszok) között véres örökösödési háború tört ki, amely végül a birodalom három részre szakadásához vezetett. Egyiptomban a Ptolemaioszok, Szíriában a Szeleukidák, Makedóniában az Antigonidák alapítottak dinasztiát. Ezek az államok azonban továbbra is őrizték és terjesztették a hellenisztikus kultúrát, így Nagy Sándor kulturális öröksége túlélte birodalmának szétesését.
A hellenisztikus korszak, amelyet Nagy Sándor hódításai indítottak el, az ókori történelem egyik legizgalmasabb időszaka volt. A görög kultúra elemei (nyelv, művészet, filozófia, tudományos gondolkodás) eljutottak a Földközi-tenger keleti medencéjétől egészen Közép-Ázsiáig. A hellenisztikus városok, mint Alexandria, Antiokheia vagy Pergamon, a kultúra és tudomány központjaivá váltak. A különböző népek és kultúrák keveredése pedig olyan szinkretikus vallási és filozófiai irányzatok kialakulásához vezetett, amelyek később a kereszténység terjedését is elősegítették.
Nagy Sándor személye és tettei már az ókorban legendássá váltak. A rómaiak példaképüknek tekintették, és számos császár próbálta utánozni keleti hódításait. A középkorban lovagregények hőse lett, az iszlám világban pedig Iszkander néven tisztelték. Alakja ma is a világtörténelem egyik legismertebb és legtöbbet vitatott személyisége, aki rövid élete alatt olyan változásokat indított el, amelyek évezredekre meghatározták Európa és Ázsia történelmét.