A Frank állam a kora középkor egyik legmeghatározóbb politikai alakulata volt, amely döntő szerepet játszott a középkori Európa kialakulásában. A frank állam fejlődése több évszázados folyamat eredménye, amely során egy kis germán törzsből kontinentális birodalom született.
A Frank állam kialakulása és a Meroving-dinasztia
A frankok eredetileg germán törzsek voltak, akik a Rajna alsó folyásánál éltek. A római birodalom hanyatlása idején, az 5. században kezdtek terjeszkedni. A frank állam megalapítója I. Klodvig (481-511) volt, aki a Meroving-dinasztia tagjaként egyesítette a frank törzseket. Klodvig uralkodása több szempontból is meghatározó jelentőségű:
- 496-ban felvette a kereszténységet, mégpedig annak katolikus változatát
- Egyesítette a száli és ripuári frankokat
- Legyőzte a nyugati gótokat és az alemannokat
- Párizst tette meg székhelyévé
- Megalkotta az első frank törvénykönyvet (Lex Salica)
A Meroving-dinasztia uralkodása alatt a frank állam területileg jelentősen növekedett, de a 7. századra a királyi hatalom meggyengült. A tényleges hatalom a major domusok (udvarnagyok) kezébe került, akik eredetileg a királyi birtokok intézői voltak. A legjelentősebb major domusok a Karoling-család tagjai voltak.
A Karoling-dinasztia felemelkedése és a birodalom virágkora
Martell Károly major domusként 732-ben Poitiers-nél megállította az arab terjeszkedést, ezzel megmentve a keresztény Európát. Fia, Kis Pippin 751-ben a pápa támogatásával letette az utolsó Meroving királyt, és megalapította a Karoling-dinasztiát. A frank állam igazi virágkora azonban Nagy Károly (768-814) uralkodása alatt következett be.
Nagy Károly birodalomépítő tevékenysége példa nélküli volt a korban:
- Meghódította a longobárd királyságot (774)
- Leigázta és keresztény hitre térítette a szászokat
- Létrehozta az Avar őrgrófságot
- 800-ban császárrá koronázták Rómában
Nagy Károly nem csak hódító volt, hanem jelentős államszervező is. Létrehozta a grófségi rendszert, ahol a grófok (comes) a király képviselőiként igazgatták a területeket. A missi dominici (királyi küldöttek) rendszeresen ellenőrizték a grófok munkáját. A hadszervezet alapja a szabad frank harcosok voltak, akik birtokot kaptak szolgálataikért (beneficium rendszer).
Kulturális fejlődés és a „Karoling reneszánsz”
Nagy Károly uralkodása alatt jelentős kulturális fejlődés ment végbe, amit „Karoling reneszánsznak” nevezünk. Ennek főbb jellemzői:
- Az írásbeliség fejlődése (Karoling minuszkula)
- Kolostori iskolák alapítása
- Az antik műveltség újrafelfedezése
- Építészeti fejlődés (pl. aacheni palotakápolna)
- Az udvari kultúra kialakulása
Nagy Károly halála után fia, Jámbor Lajos (814-840) már nem tudta egyben tartani a hatalmas birodalmat. A 843-as verduni szerződésben három részre osztották a frank államot fiai között: Keleti Frank Királyság (később Német-római Birodalom), Nyugati Frank Királyság (később Franciaország) és Középső Frank Királyság (később feldarabolódott).
A Frank állam öröksége
A Frank Birodalom öröksége meghatározó jelentőségű a középkori Európa szempontjából:
- A hűbéri rendszer alapjainak megteremtése
- A keresztény egyház megerősítése
- A közigazgatási rendszer mintául szolgált más államoknak
- A latin keresztény kultúrkör megszilárdítása
- A középkori államszervezet modelljeinek kialakítása
A Frank állam fejlődése tehát nem csak egy birodalom története, hanem a középkori Európa politikai, társadalmi és kulturális alapjainak megteremtése is. A frank modell hatása évszázadokon át meghatározó maradt, és számos eleme még ma is felfedezhető az európai államszervezetben és kultúrában.