A kereszténység, amely napjaink legnagyobb világvallása, az 1. században alakult ki a Római Birodalom keleti tartományában, Júdeában. A vallás Jézus Krisztus tanításain alapul, aki a keresztény hit szerint Isten fia, és emberi alakban jelent meg a földön. A kereszténység kialakulásának és elterjedésének története szorosan összefonódik a Római Birodalom történetével, valamint jelentős hatással volt az európai kultúra és civilizáció fejlődésére.
A kereszténység születése és korai időszaka
Jézus Krisztus születését a történészek körülbelül Kr. e. 4-6 közé teszik. Nyilvános működését harmincéves kora körül kezdte meg, amikor tanítványokat gyűjtött maga köré és hirdette az Isten országának eljövetelét. Tanításának központi elemei voltak a szeretet, a megbocsátás, az emberi méltóság tisztelete és az Istenbe vetett feltétlen hit. A zsidó vallási vezetőkkel való konfliktusa végül kereszthalálához vezetett, amelyet követően – a keresztény hit szerint – harmadnapra feltámadt.
A kereszténység kezdetben zsidó szektaként indult, és elsősorban a zsidóság körében terjedt. Az első jelentős fordulópont Pál apostol tevékenysége volt, aki a „pogányok apostolaként” a nem zsidó népek körében is terjesztette a keresztény tanokat. Pál működése révén a kereszténység fokozatosan elszakadt a zsidó gyökerektől és önálló vallássá fejlődött.
A kereszténység terjedése a Római Birodalomban
A kereszténység terjedését több tényező is elősegítette a Római Birodalomban:
- A római úthálózat és infrastruktúra megkönnyítette a misszionáriusok mozgását
- A görög nyelv általános használata lehetővé tette a tanok széles körű terjesztését
- A római vallási tolerancia kezdetben nem gátolta a terjedést
- A keresztény tanok egyetemessége és egyenlőséget hirdető üzenete vonzó volt a társadalom alsóbb rétegei számára
- A keresztény közösségek szociális hálót és támogatást nyújtottak tagjaiknak
A kezdeti toleranciát azonban üldöztetések váltották fel. A keresztények nem voltak hajlandóak részt venni a császárkultuszban, amit a rómaiak államellenes magatartásként értékeltek. A legjelentősebb keresztényüldözések Nero, Decius és Diocletianus császárok nevéhez fűződnek. Az üldöztetések ellenére – vagy éppen ezért – a kereszténység folyamatosan erősödött.
A döntő fordulat 313-ban következett be, amikor Constantine császár a Milánói Ediktumban biztosította a vallásszabadságot és a kereszténység gyakorlásának jogát. Ez a lépés megnyitotta az utat a kereszténység államvallássá válása előtt, ami végül 380-ban, I. Theodosius császár uralkodása alatt következett be a Thesszaloniki Ediktum kiadásával.
A keresztény egyház megszerveződése
Az első keresztény közösségek lazán szervezett gyülekezetek voltak, amelyeket a presbiteri vezetés jellemzett. A 2-3. században azonban fokozatosan kialakult a hierarchikus egyházszervezet. A püspöki tisztség megerősödött, és a nagyobb városok püspökei (különösen Róma, Alexandria, Antiochia, később Konstantinápoly) különleges tekintélyre tettek szert.
Az egyház szervezeti fejlődésével párhuzamosan zajlott a keresztény tanítás dogmatikai rendszerezése is. A különböző teológiai viták és zsinatok (például a niceai zsinat 325-ben) során megfogalmazódtak a keresztény hit alapvető tételei, és kialakultak az első hitvallásos formulák.
A kereszténység kulturális hatása
A kereszténység elterjedése alapvetően megváltoztatta az antik világot. Az új vallás hatással volt az erkölcsi normákra, a művészetekre, az oktatásra és a tudományos gondolkodásra is. A keresztény kolostorok a középkorban a műveltség és a tudás központjaivá váltak, ahol az antik kultúra értékeit is megőrizték és továbbadták.
A keresztény művészet új formákat és szimbólumrendszert hozott létre, amely máig meghatározó az európai kultúrában. A keresztény időszámítás bevezetése, az egyházi ünnepek rendszere és a keresztény szimbolika ma is áthatja a nyugati civilizációt.
A kereszténység elterjedésének hosszú távú következményei között meg kell említeni az európai államszervezet és jogrend fejlődésére gyakorolt hatását, valamint azt a szerepet, amit a középkori Európa kulturális egységének megteremtésében játszott. A keresztény értékrend és világszemlélet olyan civilizációs alapot teremtett, amely a szekularizáció korában is meghatározó maradt.