Róma fejlődése a városállamból a birodalommá válásig egy rendkívül összetett és hosszú folyamat volt, amely több évszázadon át tartott. A város alapítását a hagyomány szerint Kr. e. 753-ra teszik, amikor Romulus és Remus legendája szerint megalapították a várost. A kezdeti időszakban Róma csupán egy volt a sok latin városállam közül, amelyek a Tiberis folyó mentén helyezkedtek el.
A korai időszakban Róma királyság volt, ahol etruszk származású uralkodók is trónra kerültek. A királysági időszak végét Kr. e. 509-re teszik, amikor az utolsó királyt, Tarquinius Superbust elűzték, és létrehozták a köztársaságot. Ez az államforma már magában hordozta azokat az alapvető intézményeket, amelyek később lehetővé tették a birodalommá válást. A konzulok, a szenátus és a népgyűlések rendszere olyan politikai struktúrát alkotott, amely képes volt alkalmazkodni a növekvő területi kihívásokhoz.
A területi terjeszkedés első jelentős szakasza az itáliai félszigeten történt. Róma először a közvetlen környezetében lévő területeket vonta ellenőrzése alá, majd fokozatosan kiterjesztette befolyását egész Közép-Itáliára. A samnis háborúk (Kr. e. 343-290) során sikerült megszilárdítania hatalmát, majd a pürrhoszi háború (Kr. e. 280-275) megnyerésével Dél-Itáliát is megszerezte. A római hadsereg reformja, a manipuláris légió bevezetése kulcsfontosságú volt ebben az időszakban.
A pun háborúk jelentették a következő nagy lépést a birodalommá válás útján. Az első pun háború (Kr. e. 264-241) során Róma megszerezte Szicíliát, első tengeren túli provinciáját. A második pun háború (Kr. e. 218-201) Hannibál híres hadjárata ellenére római győzelemmel zárult, és Hispánia nagy része római fennhatóság alá került. A harmadik pun háború (Kr. e. 149-146) Karthágó teljes megsemmisítésével végződött, ezzel Róma a nyugati Mediterráneum vitathatatlan ura lett.
A keleti terjeszkedés során Róma fokozatosan bekebelezte a hellenisztikus államokat. A makedón háborúk, majd a szeleukida birodalom elleni háború során Róma befolyása kiterjedt az egész keleti Mediterráneumra. A római hadsereg és közigazgatás képes volt hatékonyan kezelni ezeket az új területeket, részben azért, mert megtartották a helyi közigazgatási struktúrákat, és csak a legfelső szinten vezették be a római kormányzást.
A provinciák rendszere kulcsfontosságú volt a birodalom működtetésében. A meghódított területeket provinciákká szervezték, élükön egy római helytartóval. A provinciák adót fizettek Rómának, és katonákat biztosítottak a hadsereg számára. A romanizáció folyamata során a római kultúra, nyelv és szokások fokozatosan elterjedtek a meghódított területeken, bár Róma általában toleráns volt a helyi kultúrákkal szemben.
A köztársaság válsága a Kr. e. 1. században vezetett végül a császárság kialakulásához. A növekvő társadalmi feszültségek, a hadsereg reformja Marius alatt, majd a polgárháborúk sorozata megmutatta, hogy a köztársasági intézményrendszer már nem képes kezelni egy ekkora birodalmat. Julius Caesar, majd Augustus hatalomra kerülése és a principátus rendszerének kialakítása jelentette a végső átmenetet a városállamból a birodalommá.
Augustus uralkodása alatt (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) alakult ki az a kormányzati rendszer, amely évszázadokig működőképes maradt. A császár megtartotta a köztársasági intézményeket, de valójában minden hatalom az ő kezében összpontosult. A hadsereg professzionalizálása, az állandó határvédelem kiépítése, a közigazgatás reformja mind hozzájárult a birodalom stabilitásához.
A gazdasági alapot a kiterjedt kereskedelmi hálózat, a fejlett pénzügyi rendszer és a hatékony adóztatás biztosította. A római utak hálózata, a tengeri kereskedelem biztonsága, az egységes pénzrendszer mind hozzájárult a gazdasági prosperitáshoz. A városok fejlődése, a romanizáció folyamata és a római polgárjog fokozatos kiterjesztése pedig társadalmi kohéziót teremtett a birodalomban.
A folyamat végeredményeként Róma olyan birodalommá vált, amely három kontinensen terült el, több mint 50 millió lakost számlált, és olyan közigazgatási és kulturális egységet teremtett, amely példa nélküli volt a korabeli világban. A Pax Romana időszaka alatt a birodalom olyan stabilitást és prosperitást ért el, amely évszázadokig fennmaradt, és amelynek hatása mind a mai napig érezhető az európai civilizációban.