Nagy Károly (742-814), más néven Carolus Magnus vagy Charlemagne, a középkori Európa egyik legjelentősebb uralkodója volt, aki a Frank Birodalmat kontinentális nagyhatalommá fejlesztette. Uralkodása alatt (768-814) létrehozta a Karoling-dinasztia legnagyobb kiterjedésű birodalmát, amely a későbbi európai államok alapjait fektette le.
A birodalom kiépítése és területi terjeszkedés
Nagy Károly apjától, Pippin királytól örökölte a Frank Királyságot 768-ban. Kezdetben testvérével, Karlmannal közösen uralkodott, de annak 771-es halála után egyedüli uralkodóvá vált. Uralkodása alatt számos hadjáratot vezetett, amelyek során jelentősen kiterjesztette birodalma határait:
- 772-804 között a szászok ellen vezetett hadjáratokat, végül meghódította és keresztény hitre térítette őket
- 774-ben legyőzte a longobárdokat, és megszerezte Észak-Itáliát
- 788-ban bekebelezte Bajorországot
- 791-796 között az avarok ellen harcolt, és megszerezte a Dunántúlt
- 795-ben meghódította Észak-Spanyolország egy részét (Marca Hispanica)
A terjeszkedések eredményeként létrejött birodalom az Északi-tengertől a Földközi-tengerig, illetve az Atlanti-óceántól az Elbáig terjedt. Ez volt a legnagyobb területű egységes állam Nyugat-Európában a Római Birodalom bukása óta.
Államszervezet és közigazgatás
Nagy Károly jelentős közigazgatási reformokat vezetett be. A birodalom irányítását grófságokra (comes) osztotta, amelyek élén a király által kinevezett grófok álltak. A határterületeken őrgrófságokat (marca) szervezett, amelyek katonai-védelmi feladatokat láttak el. A központi hatalom ellenőrzését a királyi küldöttek (missi dominici) rendszere biztosította, akik párban (egy egyházi és egy világi személy) járták be a területeket és ellenőrizték a helyi tisztségviselőket.
Az uralkodó mellett működött a királyi tanács, amely a legfontosabb egyházi és világi méltóságokból állt. Évente kétszer tartottak birodalmi gyűlést (májusi és őszi mezők), ahol a fontosabb döntéseket hozták meg. A közigazgatás nyelve a latin volt, ami nagyban hozzájárult a római kultúra továbbéléséhez.
Karoling reneszánsz és kulturális fejlődés
Nagy Károly uralkodása alatt jelentős kulturális fellendülés következett be, amit Karoling reneszánsznak nevezünk. Ennek főbb jellemzői:
- Az írásbeliség fejlesztése – új írástípus: a Karoling minuszkula bevezetése
- Kolostori iskolák alapítása és fejlesztése
- Udvari iskola (schola palatina) létrehozása Aachenben
- Antik művek másolása és megőrzése
- Művészetek támogatása (építészet, könyvművészet)
Nagy Károly maga is törekedett a művelődésre, bár írni nem tudott, több nyelven beszélt és értette a latint. Udvarába hívta kora jelentős tudósait, köztük az angol Alkuint, aki az udvari iskola vezetője lett.
Császárrá koronázás és következményei
800 karácsonyán III. Leó pápa Rómában császárrá koronázta Nagy Károlyt. Ez a szimbolikus aktus több szempontból is jelentős volt:
- A Nyugatrómai Birodalom örökösének tekintette magát
- Legitimálta a Frank Birodalom vezető szerepét Nyugat-Európában
- Megalapozta a későbbi Német-római Császárság létrejöttét
- Konfliktust okozott a Bizánci Birodalommal, amely magát tekintette Róma egyedüli örökösének
Gazdasági és társadalmi reformok
Nagy Károly számos gazdasági reformot vezetett be, amelyek a birodalom prosperitását szolgálták:
- Egységes pénzrendszer bevezetése (ezüst dénár)
- Mértékegységek egységesítése
- Kereskedelem fejlesztése
- Mezőgazdasági termelés szabályozása (Capitulare de villis)
A társadalmi rendszer alapját a hűbériség képezte, amely személyes függőségi viszonyokon alapult. A vazallusok földbirtokot (beneficium) kaptak uruk szolgálatáért cserébe, és katonai szolgálattal tartoztak neki.
Nagy Károly öröksége
Nagy Károly 814-ben halt meg Aachenben. Birodalma fia, Jámbor Lajos alatt még egyben maradt, de unokái között már felosztásra került (verduni szerződés, 843). Azonban Nagy Károly öröksége hosszú távon meghatározó maradt:
- A középkori államszervezet mintája lett
- A keresztény-római kultúra továbbélését biztosította
- Az európai integráció első kísérletének tekinthető
- A frank-római császáreszme továbbélt a Német-római Birodalomban
Nagy Károly személye és birodalma a középkori Európa egyik legfontosabb mintaképévé vált, alakja köré legendák szövődtek. A modern európai egység gondolata is gyakran hivatkozik az ő birodalmára mint előképre.