IV. Béla uralkodása a magyar történelem egyik legmeghatározóbb időszaka volt, amely során az országnak szembe kellett néznie történetének egyik legnagyobb kihívásával, a tatárjárással. Béla, akit gyakran a „második honalapítóként” emlegetnek, már trónra lépése előtt is aktívan részt vett az ország politikai életében. Apja, II. András mellett ifjabb királyként tevékenykedett, és már ekkor világossá vált reformtörekvéseinek iránya.
Reformpolitika a tatárjárás előtt
Trónra lépését követően IV. Béla azonnal hozzálátott a királyi hatalom helyreállításához. Legfontosabb intézkedései között szerepelt a királyi birtokok visszavétele (birtokrestauráció), amelyeket apja, II. András pazarló módon eladományozott. Ez a politika azonban jelentős ellenállást váltott ki a bárói rétegből. A király megszüntette a királyi tanácsban a főurak számára biztosított székeket, és még azt is megtiltotta, hogy jelenlétében bárki leüljön. Ezek az intézkedések tovább növelték a feszültséget az uralkodó és a főurak között.
A kunok befogadása 1239-ben szintén jelentős lépés volt. Kötöny kun fejedelem és népe előtt megnyitotta az ország kapuit, remélve, hogy katonai erejükkel segíthetik az országot egy esetleges keleti támadás esetén. A kunok letelepítése azonban konfliktusokat okozott a magyar lakossággal, mivel nomád életmódjuk gyakran vezetett összetűzésekhez.
A tatárjárás időszaka (1241-1242)
A mongol támadás 1241 tavaszán érte el Magyarországot. A tatár seregek több irányból törtek be az országba, és április 11-én a Muhi csatában megsemmisítő vereséget mértek a magyar seregre. A csata során a magyar hadsereg és a politikai elit jelentős része odaveszett. IV. Béla először Ausztriába menekült, ahol Babenberg Frigyes herceg gyakorlatilag fogságba ejtette, és csak váltságdíj fejében engedte szabadon. Ezután a király a Dalmát tengerpartra menekült, Trau (Trogir) várába.
A tatárok 1241-42 telén átkeltek a befagyott Dunán és elpusztították a Dunántúlt is. Az országot csak 1242 tavaszán hagyták el, amikor hírét vették Ögödej nagykán halálának, és vissza kellett térniük az új nagykán megválasztására.
Az újjáépítés korszaka
A tatárjárás után IV. Béla teljes szemléletváltáson ment keresztül. Felismerte, hogy az ország védelmi rendszerét alapjaiban kell megújítani. Legfontosabb intézkedései:
- Kővárépítési program megindítása – engedélyezte és támogatta a magánvárak építését
- Új városfejlesztési politika – királyi kiváltságlevelekkel támogatta a városok fejlődését
- A kunok újbóli befogadása és letelepítése
- Nyugati telepesek (hospesek) behívása az elnéptelenedett területekre
- A hadsereg reformja – páncélos lovasság fejlesztése
Az újjáépítés során különös figyelmet fordított a városfejlesztésre. Számos település kapott városi kiváltságokat, köztük Buda, amely hamarosan az ország egyik legjelentősebb városává vált. A várépítési program eredményeként az évtizedek során több mint száz új kővár épült az országban.
Külpolitika és a kettős királyság időszaka
IV. Béla külpolitikájában is jelentős változások történtek. Felismerte, hogy az ország védelme érdekében szükség van erős szövetségi rendszerre. Békét kötött II. Ottokár cseh királlyal, és dinasztikus házasságokkal próbálta megerősíteni az ország nemzetközi helyzetét. Ugyanakkor konfliktusba került fiával, a későbbi V. Istvánnal, ami az ország kettős királyságához vezetett. Ez a helyzet jelentősen gyengítette az ország egységét és a központi hatalmat.
IV. Béla történelmi jelentősége
IV. Béla uralkodása alatt Magyarország képes volt talpra állni a tatárjárás pusztítása után. Reformjai hosszú távon meghatározták az ország fejlődését. A várrendszer kiépítése, a városfejlesztés és a hadsereg modernizálása mind olyan intézkedések voltak, amelyek évszázadokra meghatározták Magyarország védelmi és társadalmi berendezkedését. Nem véletlen, hogy a történetírás „második honalapítóként” emlékezik rá.
Uralkodásának végére Magyarország ismét Közép-Európa egyik legjelentősebb hatalmává vált. A tatárjárás tapasztalatai alapján végrehajtott reformok pedig bizonyították, hogy az ország képes a megújulásra és az alkalmazkodásra még a legsúlyosabb válsághelyzetekben is. IV. Béla öröksége meghatározó jelentőségű volt az Árpád-ház későbbi uralkodói számára is.