Szent István (eredeti nevén Vajk) államalapító tevékenysége kiemelkedő jelentőségű a magyar történelemben, hiszen az ő uralkodása alatt vált Magyarország keresztény királysággá, és ekkor alakultak ki az államszervezet alapvető intézményei. István 997-ben követte apját, Géza fejedelmet a trónon, és 1000/1001 fordulóján koronázták királlyá a II. Szilveszter pápától kapott koronával.
A keresztény állam megteremtése
István legfontosabb feladata a keresztény állam megteremtése volt. Ezt több lépésben valósította meg. Először is le kellett számolnia a pogány törzsi vezetőkkel, akik ellenezték az új rendet. Legjelentősebb ellenfele Koppány volt, aki a senioritás elve alapján magának követelte a trónt. A győztes veszprémi csata után István négyfelé vágatta Koppány testét, ezzel is demonstrálva hatalmát. Később Gyula és Ajtony leverésével fejezte be az ország egyesítését.
A kereszténység elterjesztése érdekében István megszervezte az egyházi közigazgatást. Tíz püspökséget alapított (közülük az esztergomi érsekség volt a legjelentősebb), és előírta a templomépítést: minden tíz falu köteles volt egy templomot építeni. A vasárnapi misén való részvétel kötelező volt. Az egyház fenntartására bevezette a tizedet (dézsma), amely a termény egytizedének beszolgáltatását jelentette.
Közigazgatási rendszer kiépítése
Az államszervezet másik pillére a világi közigazgatás volt. István létrehozta a vármegyerendszert, amely egyszerre szolgált katonai, közigazgatási és gazdasági célokat. A vármegyék élén az ispánok álltak, akik a király nevében gyakorolták a hatalmat. A vármegyék központja egy-egy vár volt, innen ered a vármegye elnevezés. Az ispánok beszedték az adókat, bíráskodtak és vezették a várkatonaságot.
A királyi tanács létrehozásával István megteremtette a központi kormányzat alapjait. A tanács tagjai voltak az egyházi és világi előkelők, akik tanácsaikkal segítették az uralkodót. A nádor (palatinus) lett a király helyettese, aki távollétében gyakorolta a királyi jogokat.
Törvényalkotói tevékenység
István két törvénykönyvet alkotott, amelyek szabályozták az új keresztény állam működését. Törvényei szigorúan büntették a pogány szokások gyakorlását, védték a magántulajdont és az egyházat. Különösen fontos volt a vasárnapi munkavégzés tilalma és a keresztény házasság védelme.
Gazdasági intézkedések
A gazdaság területén is jelentős változásokat vezetett be. A magántulajdon védelme mellett megszervezte a királyi birtokok rendszerét, amelyek az uralkodói hatalom gazdasági alapját jelentették. Bevezette a nyugati típusú pénzgazdálkodást, ezüstdénárokat veretett. Az államszervezet működtetéséhez szükséges bevételeket különböző adókból (pl. szabadok denárai) biztosította.
Külpolitika és utódlás
István külpolitikájában a békés kapcsolatokra törekedett a szomszédos államokkal. Házassági kapcsolatot létesített a bajor uralkodóházzal (felesége Gizella volt), és támogatta a nyugati kereskedők, kézművesek betelepülését. A zarándokok számára utakat biztosított Jeruzsálem felé.
Különös figyelmet fordított az utódlás kérdésére. Fiát, Imre herceget gondosan neveltette az uralkodói feladatokra, számára írta az Intelmeket, amely az uralkodás alapelveit foglalja össze. Imre herceg azonban 1031-ben egy vadászbaleseben meghalt, így István unokaöccsét, Orseolo Pétert jelölte ki utódjának.
István történelmi jelentősége
Szent István történelmi jelentősége abban áll, hogy sikeresen illesztette be Magyarországot a keresztény Európába. Olyan államszervezetet hozott létre, amely évszázadokig működőképes maradt. Az általa lerakott alapokon fejlődött tovább a középkori Magyar Királyság. 1083-ban szentté avatták, és azóta is a magyar államiság egyik legfontosabb szimbóluma.
Legfontosabb intézkedései összefoglalva:
- A keresztény egyházszervezet kiépítése (10 püspökség alapítása)
- Vármegyerendszer létrehozása
- Királyi tanács megszervezése
- Törvénykönyvek alkotása
- Magántulajdon védelme
- Pénzverés bevezetése
- Nyugati típusú államszervezet kialakítása
István államszervező tevékenységének köszönhetően Magyarország beilleszkedett a korabeli Európába, és olyan szilárd alapokon nyugvó államszervezetet hozott létre, amely biztosította az ország függetlenségét és fejlődését a következő évszázadokban. Az általa teremtett intézményrendszer és jogrendszer a középkori magyar állam működésének alapját képezte, és számos eleme évszázadokon át fennmaradt.