A 11. század végén és a 12. század elején uralkodó két király, Szent László (1077-1095) és Könyves Kálmán (1095-1116) törvénykezése meghatározó jelentőségű volt a magyar állam megszilárdításában és a keresztény társadalmi rend kialakításában. Törvényeik részletesen szabályozták a korabeli társadalom életét, és tükrözik azt az átmeneti időszakot, amikor a pogány szokásjogról a keresztény alapokon nyugvó írott jogra tért át az ország.
Szent László törvényei
Szent László három törvénykönyvet alkotott uralkodása alatt. Ezek közül az első kettő szigorú büntetőjogi rendelkezéseket tartalmazott, míg a harmadik főként egyházi ügyekkel foglalkozott. László törvényeinek fő célja a magántulajdon védelme és a közbiztonság megszilárdítása volt, ami a konszolidáció időszakában különösen fontos feladatnak számított.
A tulajdon elleni bűncselekmények különösen szigorú büntetést vontak maguk után. A tolvajlás esetében például:
- Ha egy szabad ember 10 dénár értékűnél többet lopott, felakasztották
- Ha egy szolga lopott, első alkalommal levágták az orrát
- Második alkalommal a fülét
- Harmadik alkalommal halállal büntették
László törvényei részletesen szabályozták az igazságszolgáltatás rendjét is. Bevezette a vármegyei bíráskodást, és meghatározta a bírói eljárás menetét. A törvények előírták, hogy minden vármegyében két királyi bíró működjön, akik kötelesek voltak évente kétszer beszámolni tevékenységükről a nádorispánnak.
Könyves Kálmán törvényei
Kálmán törvénykezése már egy fejlettebb jogrendszert tükröz. Törvényei két könyvben maradtak fenn: az első könyv világi és egyházi törvényeket egyaránt tartalmaz, míg a második főként zsidókra vonatkozó rendelkezéseket foglal magában.
Kálmán jelentősen enyhített László szigorú büntetőjogi rendelkezésein. Például:
- A tolvajlás büntetését enyhítette, már nem járt automatikusan halálbüntetés
- A boszorkányüldözést korlátozta („De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” – boszorkányokról, mivel azok nem léteznek, szó se essék)
- Az istenítéleteket csak püspöki székhelyeken és nagyobb prépostságokban engedélyezte
Kálmán törvényei között találunk számos olyan rendelkezést, amely a korabeli társadalom modernizációját szolgálta. Szabályozta például az öröklési jogot, és előírta, hogy Szent István adományait minden örökös örökölheti, míg más királyok adományai csak apáról fiúra szállhatnak.
Az egyházi ügyekben is fontos rendelkezéseket hozott:
- Kötelezővé tette a templomba járást
- Szabályozta a papok házasságát
- Előírta az egyházi tized fizetését
A két uralkodó törvénykezésének jelentősége
Szent László és Könyves Kálmán törvényei együttesen egy olyan jogfejlődési folyamatot mutatnak be, amely során a magyar állam a kezdetleges törzsi-nemzetségi szokásjogról áttért egy fejlett, írott jogrendszerre. Ez a folyamat tükrözi az ország európai integrációját és a keresztény államrend megszilárdulását.
A két uralkodó törvénykezése között megfigyelhető különbségek jól mutatják a társadalmi fejlődést is. Míg László törvényei még a tulajdon védelmére és a közbiztonság megteremtésére koncentráltak, addig Kálmán már egy differenciáltabb, kifinomultabb jogrendszert alkotott, amely jobban megfelelt egy fejlettebb társadalom igényeinek.
Összességében elmondható, hogy mindkét uralkodó törvénykezése jelentősen hozzájárult a magyar állam és jogrendszer fejlődéséhez. Törvényeik nem csak a korabeli társadalmi viszonyokat tükrözik, hanem azt a tudatos államépítő tevékenységet is, amely során Magyarország beilleszkedett a középkori Európa államai közé.