Az Anjou-kor Magyarország egyik legjelentősebb gazdasági fellendülésének időszaka volt, amely I. Károly (Károly Róbert) és I. (Nagy) Lajos uralkodása alatt teljesedett ki. A korszak gazdaságpolitikája alapvetően három fő pillérre épült: a pénzügyi reformokra, a külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére és a bányászat fellendítésére. Ez az időszak a magyar középkor egyik „aranykora” volt, amikor az ország európai nagyhatalommá vált.
Károly Róbert pénzügyi reformjai
Károly Róbert uralkodásának egyik legjelentősebb eredménye a pénzügyi rendszer teljes megújítása volt. 1325-ben bevezette az aranyforintot (firenzei mintára), amely Európa egyik legstabilabb fizetőeszközévé vált. Az aranyforint bevezetése mellett ezüstpénzt is veretett, a garast. A stabil pénzrendszer megteremtése lehetővé tette a kereskedelem fejlődését és az állami bevételek növekedését.
A király jelentős reformokat vezetett be az adórendszerben is. A legfontosabb újítások között szerepelt:
- Kapuadó bevezetése (18 dénár telkenként)
- Harmincadvám reformja (külkereskedelmi vám)
- Bányabér (urbura) – nemesfémek után 1/10, színesfémek után 1/8 rész
- Kamara haszna adó bevezetése (a pénzrontás megszüntetése után)
Bányászat és nemesfémbányászat fejlesztése
Az Anjou-korban Magyarország Európa egyik legnagyobb aranytermelőjévé vált, az éves termelés elérte a 2500 kg-ot, ami a kontinens aranytermelésének körülbelül 1/3-át tette ki. Az ezüstbányászat is jelentős volt, évi 10000 kg körüli mennyiséggel. A legjelentősebb bányavidékek:
- Körmöcbánya (arany)
- Selmecbánya (ezüst)
- Nagybánya (arany és ezüst)
- Besztercebánya (réz)
A bányászat fejlesztése érdekében az uralkodók számos kedvezményt biztosítottak a bányavárosoknak, például királyi kiváltságokat, önkormányzati jogokat és vámmentességet. A bányászat fellendülése nem csak az állami bevételeket növelte, hanem jelentős városfejlődést is eredményezett a bányavidékeken.
Külkereskedelem és városfejlődés
Az Anjou-kor gazdaságpolitikájának harmadik pillére a külkereskedelem fejlesztése volt. A stabil pénzrendszer és a békés politikai viszonyok kedveztek a kereskedelmi kapcsolatok bővülésének. A legfontosabb kereskedelmi útvonalak:
- Buda-Bécs útvonal (nyugati irány)
- Buda-Krakkó-Balti-tenger (északi irány)
- Erdély-Havasalföld-Fekete-tenger (keleti irány)
- Dalmát városok felé vezető út (déli irány)
A városfejlődés szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt az 1351-es törvény, amely megerősítette a városok kiváltságait és szabályozta a jobbágyság költözési jogát. A városok fejlődését segítette az árumegállító jog adományozása is, amely szerint a kereskedőknek kötelező volt áruikat a privilegizált városokban kirakni és először ott felkínálni megvételre.
A gazdaságpolitika társadalmi hatásai
Az Anjou-kor gazdaságpolitikája jelentős társadalmi változásokat is eredményezett. A városiasodás felgyorsult, kialakult egy erős polgári réteg, különösen a bányavárosokban és a kereskedelmi központokban. A jobbágyság helyzete is szabályozottabbá vált az 1351-es törvények által, amely bevezette a kilenced (nona) kötelező beszedését és egységesítette a jobbágyi szolgáltatásokat.
A gazdasági fejlődés eredményeként Magyarország a 14. században Európa egyik leggazdagabb és legstabilabb államává vált. Az Anjou-kor gazdaságpolitikájának eredményei még évtizedekig éreztették hatásukat, és megalapozták Zsigmond-kori további fejlődést is.
Összegzés
Az Anjou-kor gazdaságpolitikája egy tudatosan felépített, komplex rendszer volt, amely a pénzügyi stabilizáción, a bányászat fejlesztésén és a külkereskedelem élénkítésén alapult. A korszak reformjai nem csak a királyi kincstár bevételeit növelték, hanem hozzájárultak az ország általános gazdasági és társadalmi fejlődéséhez is. Az ekkor kialakított gazdasági rendszer és intézmények több évszázadon át meghatározták Magyarország fejlődését, és mintául szolgáltak a későbbi uralkodók számára is.