Nagy Lajos, az Anjou-dinasztia egyik legkiemelkedőbb uralkodója, jelentős külpolitikai tevékenységet folytatott, amely alapvetően meghatározta a Magyar Királyság nemzetközi helyzetét a 14. században. Külpolitikájának fő célja a dinasztikus érdekek érvényesítése és a Magyar Királyság regionális nagyhatalmi pozíciójának megerősítése volt.
Nápolyi hadjáratok és az itáliai politika
Nagy Lajos külpolitikájának egyik legmeghatározóbb eleme a nápolyi hadjáratok voltak (1347-1348 és 1350-1352). Ezek hátterében öccse, András herceg meggyilkolása állt, aki Johanna nápolyi királynő férje volt. A hadjáratok célja a bosszú mellett a nápolyi trón megszerzése volt, hiszen Nagy Lajos jogot formált rá, mivel nagyapja, Károly Róbert is a nápolyi Anjou-házból származott.
Az első hadjárat 1347-ben indult, és kezdetben sikeresnek bizonyult. Lajos elfoglalta Nápolyt, és felvette a „Szicília és Jeruzsálem királya” címet. Azonban a pestis járvány miatt kénytelen volt visszavonulni. A második hadjárat 1350-ben kezdődött, de tartós sikert ez sem hozott. Végül 1352-ben békét kötött Johannával, lemondott Nápolyról, de megtartotta a királyi címet.
Balkáni politika és a magyar tengeri hatalom kiépítése
A nápolyi kudarcok után Nagy Lajos figyelme a Balkán felé fordult. Fő célja a magyar befolyás kiterjesztése és a tengeri kijárat biztosítása volt. Ennek érdekében több hadjáratot vezetett a térségben:
- 1353-ban megszerezte Dalmáciát Velencétől
- 1357-ben a zárai békében Velence hivatalosan is lemondott Dalmáciáról
- Szerbia és Bosznia területén vazallus államokat hozott létre
- Havasalföld és Moldva felett is érvényesítette a magyar fennhatóságot
A balkáni politika része volt az oszmán-török terjeszkedés elleni védekezés is. Nagy Lajos felismerte a török veszélyt, és igyekezett megerősíteni a déli határvédelmet. 1375-ben és 1377-ben is vezetett hadjáratokat a törökök ellen, bár ezek még nem jártak jelentős összecsapásokkal.
Lengyel kapcsolatok és a perszonálunió
Nagy Lajos külpolitikájának harmadik fő iránya észak felé mutatott. 1370-ben, nagybátyja III. (Nagy) Kázmér halála után megszerezte a lengyel trónt, létrehozva ezzel a magyar-lengyel perszonáluniót. Ez jelentősen növelte a Magyar Királyság nemzetközi tekintélyét, hiszen két jelentős közép-európai királyság került egy uralkodó jogara alá.
A lengyel trón megszerzése azonban új kihívásokat is jelentett:
- Meg kellett védeni Lengyelország érdekeit a Német Lovagrenddel szemben
- Biztosítani kellett a litván határt
- Kezelni kellett a lengyel nemesség önállósági törekvéseit
Diplomáciai kapcsolatok és szövetségi rendszer
Nagy Lajos kiterjedt diplomáciai kapcsolatrendszert épített ki. Szövetséget kötött IV. Károly német-római császárral, ami stabilizálta a nyugati határokat. Házassági politikája is szolgálta a külpolitikai célokat: lányait európai uralkodóházak tagjaival házasította össze, ezzel is erősítve a Magyar Királyság nemzetközi pozícióját.
Értékelés és következmények
Nagy Lajos külpolitikája összességében sikeres volt, bár a nápolyi hadjáratok nem érték el céljukat. A Magyar Királyság területe jelentősen növekedett, és a 14. század közepére Közép-Európa vezető hatalmává vált. A király által kiépített védelmi rendszer és szövetségi háló évtizedekig biztosította az ország biztonságát.
Külpolitikájának hosszú távú hatásai:
- A Magyar Királyság európai nagyhatalommá vált
- Kiépült a déli végvárrendszer alapja
- Megszilárdult a magyar fennhatóság a Balkánon
- A magyar-lengyel kapcsolatok szorosabbá váltak
- Az Adriai-tengeren megerősödött a magyar jelenlét
Nagy Lajos külpolitikája tehát egy átgondolt, több irányú stratégia volt, amely elsősorban a Magyar Királyság regionális vezető szerepének megerősítését szolgálta. Bár nem minden célját érte el, uralkodása alatt Magyarország olyan nemzetközi tekintélyre tett szert, amely méltán teszi őt történelmünk egyik legjelentősebb uralkodójává.