A francia forradalom a világtörténelem egyik legmeghatározóbb eseménye, amely alapjaiban változtatta meg nem csak Franciaország, de egész Európa társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedését. A forradalom kitörésének közvetlen és közvetett okai évtizedekre, sőt évszázadokra nyúlnak vissza, és komplex módon kapcsolódnak össze.
Előzmények és kiváltó okok
A 18. század végére Franciaország súlyos válsághelyzetbe került. XVI. Lajos uralkodása alatt az állam pénzügyi helyzete kritikussá vált, amit több tényező együttes hatása okozott. Az amerikai függetlenségi háború támogatása hatalmas összegeket emésztett fel, miközben az udvar fényűző életmódja és a versailles-i kastély fenntartása további jelentős kiadásokat jelentett. A francia államadósság kezelhetetlen méretűvé duzzadt, az államkincstár a csőd szélére került.
A társadalmi egyenlőtlenségek különösen szembetűnőek voltak a rendi társadalom keretei között. A francia társadalom három rendre tagolódott:
- Első rend: papság (kb. 130 000 fő)
- Második rend: nemesség (kb. 400 000 fő)
- Harmadik rend: polgárság, parasztság, városi szegények (kb. 25 millió fő)
Az első két rend, bár a lakosság mindössze 2%-át tette ki, jelentős kiváltságokkal rendelkezett: nem fizettek adót, monopolizálták a vezető állami és egyházi pozíciókat. Ezzel szemben a harmadik rend viselte az állami terhek túlnyomó részét, miközben politikai jogokkal gyakorlatilag nem rendelkezett.
A forradalom közvetlen előzményei
1788-89 telén súlyos gazdasági válság bontakozott ki. A rossz termés miatt élelmiszerhiány alakult ki, az árak az egekbe szöktek. A városi szegények helyzete különösen kritikussá vált. XVI. Lajos, látva a helyzet súlyosságát, 1789 májusára összehívta a rendi gyűlést (États généraux), amely utoljára 1614-ben ülésezett.
A rendi gyűlés összehívása azonban újabb konfliktusokat szült. A harmadik rend képviselői követelték, hogy ne rendenként, hanem fejenként szavazzanak, hiszen ők képviselték a lakosság túlnyomó többségét. Amikor követelésüket elutasították, június 17-én Nemzetgyűléssé nyilvánították magukat, és megesküdtek (Labdaházi eskü, június 20.), hogy addig nem oszlanak szét, amíg meg nem alkotják Franciaország új alkotmányát.
A forradalom kitörése
A király kezdetben ingadozott, majd katonai erőt vont össze Párizs körül. A feszült helyzetben a párizsi nép július 14-én megostromolta és elfoglalta a Bastille börtönét, amely a királyi önkény szimbóluma volt. Ez a nap vált később a francia nemzeti ünneppé, és ezt tekintjük a francia forradalom kitörésének.
A Bastille ostroma után az események felgyorsultak. A forradalom híre vidékre is eljutott, ahol a „nagy félelem” időszaka következett: a parasztok megtámadták a nemesi kastélyokat, és megsemmisítették a feudális járandóságokat rögzítő dokumentumokat. A Nemzetgyűlés augusztus 4-5. éjszakáján eltörölte a feudális előjogokat, majd augusztus 26-án elfogadta az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, amely kimondta az emberek szabadnak és jogokban egyenlőnek születését.
A forradalom jelentősége
A francia forradalom kitörése fordulópontot jelentett nem csak Franciaország, de egész Európa történelmében. A feudális rendszer összeomlása, az egyenlőség és szabadság eszméinek térnyerése, valamint a modern polgári állam alapjainak lerakása mind-mind a forradalom eredményei közé tartoznak. A „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszava a modern demokráciák alapértékeivé váltak.
A forradalom kitörése ugyanakkor egy hosszú és véres időszak kezdetét is jelentette. A következő években Franciaország alapvető átalakuláson ment keresztül, amely során a mérsékelt reformoktól a radikális változásokon át a jakobinus terrorig, majd végül Napóleon császárságáig vezetett az út. A francia forradalom hatásai a mai napig érezhetők az európai politikai gondolkodásban és társadalmi berendezkedésben.