Az 1848-49-es szabadságharc a magyar történelem egyik legmeghatározóbb időszaka, amely a polgári átalakulás és a nemzeti függetlenség kivívásának heroikus kísérlete volt. A események sorozata szorosan összekapcsolódik az európai „népek tavaszával”, amikor számos európai nemzet kelt fel a fennálló rendszer ellen.
A forradalom kezdete és az első időszak (1848 március-szeptember)
A bécsi forradalom híre március 13-án érkezett Pestre, amely katalizátorként hatott a magyar reformerekre. Március 15-én a pesti radikális ifjúság, Petőfi Sándor, Vasvári Pál és Jókai Mór vezetésével békés forradalmat hajtott végre. A 12 pont és a Nemzeti dal megfogalmazásával, valamint a cenzúra megkerülésével kezdődött a történelmi nap. Az események hatására V. Ferdinánd április 11-én szentesítette az áprilisi törvényeket, amelyek lefektették a polgári Magyarország alapjait.
Az első független magyar kormány, a Batthyány-kormány megalakulása után megkezdődött az önálló magyar államszervezet kiépítése. A kormány legfontosabb feladatai közé tartozott a nemzetőrség megszervezése, a jobbágyfelszabadítás végrehajtása és a nemzetiségi kérdés kezelése.
A fegyveres harc kibontakozása (1848 szeptember-december)
Jellasics horvát bán szeptember 11-i támadásával kezdetét vette a szabadságharc fegyveres szakasza. A pákozdi csata (szeptember 29.) volt az első jelentős magyar katonai siker, ahol Móga János vezetésével a magyar seregek visszaverték a horvát támadást. A schwechati vereség (október 30.) után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy hosszú küzdelem vár a magyarokra.
A dicsőséges tavaszi hadjárat (1849 április-május)
A szabadságharc legsikeresebb időszaka a tavaszi hadjárat volt, amikor Görgei Artúr vezetésével a magyar honvédség sorozatos győzelmeket aratott. A hadjárat főbb állomásai:
- Hatvan (április 2.)
- Tápióbicske (április 4.)
- Isaszeg (április 6.)
- Vác (április 10.)
- Nagysalló (április 19.)
- Komárom felmentése (április 26.)
- Buda visszafoglalása (május 21.)
A szabadságharc végső szakasza és bukása
A cári intervenció megindulása (1849 június) után a túlerővel szemben a magyar seregek egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Bár voltak még jelentős győzelmek (például Bem József erdélyi sikerei), a végső kimenetel már sejthető volt. A temesvári csatavesztés (augusztus 9.) után a katonai helyzet tarthatatlanná vált.
Görgei Artúr augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert az orosz csapatok előtt. A szabadságharc végét a komáromi vár október 2-i kapitulációja jelentette. A megtorlás során az osztrák hatóságok 13 honvédtábornokot végeztek ki Aradon október 6-án, ugyanezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első független magyar kormány miniszterelnökét.
A szabadságharc jelentősége és következményei
Bár a szabadságharc elbukott, jelentősége felbecsülhetetlen a magyar történelemben. Az áprilisi törvények vívmányainak egy része (például a jobbágyfelszabadítás) a neoabszolutizmus időszakában is fennmaradt. A szabadságharc emléke és szellemi öröksége meghatározó szerepet játszott a későbbi magyar nemzeti identitás alakulásában.
A küzdelem nemzetközi visszhangja is jelentős volt, számos külföldi tiszt harcolt a magyar seregekben (például Józef Bem, Henryk Dembiński). A szabadságharc bukása után sok magyar emigráns játszott fontos szerepet más nemzetek függetlenségi mozgalmaiban.
A kiegyezés (1867) előkészítésében is meghatározó szerepe volt az 1848-49-es eseményeknek, hiszen mind az uralkodó, mind a magyar politikai elit levonta a tanulságokat, és a kompromisszumos megoldás felé fordult.