Az első világháború után Olaszország súlyos gazdasági és társadalmi válságba került, annak ellenére, hogy a győztes hatalmak oldalán fejezte be a háborút. A háborús veszteségek, az államadósság, a munkanélküliség és az infláció mellett komoly politikai feszültségek is jelentkeztek. Ebben a helyzetben jelent meg és erősödött meg a fasiszta mozgalom Benito Mussolini vezetésével.
A fasizmus hatalomra jutása
Mussolini 1919-ben alapította meg a Fasci di Combattimento (Harci Szövetségek) mozgalmat Milánóban. A mozgalom nevét az ókori római hatalom jelképéről, a vesszőnyalábról (fasces) kapta. A fasiszták kezdetben baloldali jelszavakat hangoztattak, de hamarosan jobbra tolódtak, és a nacionalizmus, valamint az erős állam eszméjét helyezték előtérbe. A fekete inges rohamosztagok (squadristák) erőszakos fellépése, a sztrájkok letörése és a baloldali szervezetek elleni támadások jellemezték tevékenységüket.
1922 októberében került sor a híres „Marcia su Roma” (Római menetelés) eseményére, amikor a fasiszta csapatok a főváros felé vonultak. III. Viktor Emánuel király – tartva egy polgárháborútól – október 30-án Mussolinit nevezte ki miniszterelnökké. Ez a fordulópont jelentette a fasiszta diktatúra kezdetét.
A fasiszta állam kiépítése
Mussolini fokozatosan építette ki diktatórikus hatalmát. A legfontosabb lépések a következők voltak:
- 1924: A választási törvény módosítása, amely biztosította a fasiszta párt többségét
- 1925: A Giacomo Matteotti szocialista képviselő meggyilkolása utáni válság kihasználása a diktatúra megszilárdítására
- 1926: Az ellenzéki pártok betiltása, a szakszervezetek feloszlatása
- 1927: A Carta del Lavoro (Munka Kartája) kiadása, amely az állam irányítása alá helyezte a munkaügyi kapcsolatokat
- 1929: A lateráni egyezmény megkötése a Vatikánnal, amely rendezte az állam és az egyház viszonyát
A fasiszta rendszer legfőbb jellemzői közé tartozott a totális állam eszméje, amely szerint minden az államnak van alárendelve. A „Duce” (vezér) kultusza, a militarizmus, az agresszív külpolitika és a korporatív gazdasági rendszer kiépítése meghatározó elemei voltak a rendszernek. Az oktatást és a kultúrát is a fasiszta ideológia szolgálatába állították, és erőteljes propagandával igyekeztek befolyásolni a társadalmat.
Gazdaság és társadalom a fasizmus időszakában
A gazdaságpolitikában az állami beavatkozás és az autarkiára (önellátásra) való törekvés volt jellemző. A „csaták” sorozata – például a „gabona csata” az önellátás érdekében, vagy a „líra csata” a valuta értékének védelmében – jelentős állami programok voltak. Az 1929-33-as világgazdasági válság idején az állami beavatkozás és a közmunkaprogramok segítették a gazdaság stabilizálását.
A társadalomban a fasiszta rendszer igyekezett megszüntetni az osztályellentéteket és egy „új olasz ember” típusát kialakítani. A fiatalok nevelésére különös hangsúlyt fektettek, a Balilla ifjúsági szervezet és más fasiszta szervezetek révén. A nők szerepét elsősorban az anyaságban és a család támogatásában látták.
Külpolitika és háborús törekvések
Mussolini külpolitikája a „Mare Nostrum” (A mi tengerünk) eszméjére épült, amely a Földközi-tenger feletti olasz uralom megteremtését célozta. Az agresszív külpolitika főbb állomásai:
- 1935-36: Etiópia meghódítása
- 1936: A Berlin-Róma tengely létrehozása
- 1939: Albánia megszállása
- 1940: Belépés a második világháborúba Németország oldalán
A fasiszta rendszer bukását végül a második világháborús kudarcok okozták. 1943. július 25-én a Fasiszta Nagytanács megvonta a bizalmat Mussolinitől, akit ezt követően letartóztattak. Bár német segítséggel még létrehozta az észak-olaszországi Salòi Köztársaságot, a fasiszta rendszer véglegesen összeomlott, és 1945-ben Mussolinit az olasz partizánok kivégezték.
A fasizmus öröksége
A fasiszta diktatúra húsz éve mély nyomokat hagyott az olasz társadalomban. A rendszer ugyan modernizálta az országot bizonyos területeken (infrastruktúra-fejlesztés, mocsarak lecsapolása), de az emberi jogok eltiprása, a politikai elnyomás és a háborús katasztrófa súlyos örökséget jelentett. A fasizmus mint politikai ideológia és gyakorlat tanulmányozása ma is fontos tanulságokkal szolgál a demokratikus társadalmak számára.