A spanyol polgárháború a 20. század egyik legmeghatározóbb európai konfliktusa volt, amely nemcsak Spanyolország történelmét formálta át gyökeresen, hanem a nemzetközi politikára is jelentős hatást gyakorolt. A háború 1936 és 1939 között zajlott, és tulajdonképpen a második világháború főpróbájának is tekinthető, hiszen itt csaptak össze először nyíltan a kor meghatározó ideológiai irányzatai.
Előzmények és kiváltó okok
A polgárháború kitörésének hátterében összetett társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok álltak. A spanyol társadalom az 1930-as években mély válságban volt. Az 1931-ben kikiáltott második köztársaság reformkísérletei (földreform, az egyház és állam szétválasztása, oktatási reformok) jelentős ellenállásba ütköztek a konzervatív erők részéről. A társadalmi feszültségeket tovább növelte a gazdasági világválság hatása, amely különösen súlyosan érintette az amúgy is elmaradott spanyol gazdaságot.
Az 1936-os választásokon győztes Népfront-kormány baloldali politikája, valamint az ezt követő politikai polarizáció végül a hadsereg egy részének lázadásához vezetett. Francisco Franco tábornok vezetésével a nacionalista erők 1936. július 17-én felkelést indítottak a köztársasági kormány ellen.
A szembenálló felek és támogatóik
- Nacionalista (felkelő) oldal:
- A hadsereg jelentős része
- Katolikus egyház
- Földbirtokosok
- Konzervatív polgárság
- Külső támogatók: Nazi Németország és Fasiszta Olaszország
- Köztársasági oldal:
- Baloldali pártok
- Szakszervezetek
- Munkásság
- Értelmiségiek jelentős része
- Külső támogatók: Szovjetunió és nemzetközi önkéntesek (Nemzetközi Brigádok)
A háború menete és főbb eseményei
A konfliktus három fő szakaszra osztható. Az első szakaszban (1936 július-december) a felkelők elfoglalták az ország északi és déli területeinek jelentős részét, de a főváros, Madrid ellen indított támadásuk kudarcot vallott. A második szakaszban (1937) a nacionalisták elfoglalták az északi iparvidéket, míg a köztársaságiak sikertelen ellentámadásokat indítottak. A harmadik szakaszban (1938-39) Franco csapatai fokozatosan felőrölték a köztársasági ellenállást.
Kiemelkedő jelentőségű események voltak:
- Guernica bombázása (1937. április 26.) – a német Condor légió által végrehajtott terrorbombázás
- Az ebrói csata (1938. július-november) – a háború legnagyobb ütközete
- Madrid eleste (1939. március 28.)
A háború következményei és jelentősége
A polgárháború Franco tábornok győzelmével ért véget 1939. április 1-jén. A konfliktus rendkívül súlyos áldozatokkal járt: becslések szerint 500.000-1.000.000 ember vesztette életét, és több százezren kényszerültek emigrációba. A győztes Franco tábornok diktatúrát vezetett be, amely egészen 1975-ben bekövetkezett haláláig fennmaradt.
A háború nemzetközi jelentősége többrétű:
- A totalitárius rendszerek (fasizmus, nácizmus) és a demokrácia közötti első nagy összecsapás
- A modern légiháború és tankháború kísérleti terepe
- A propaganda-hadviselés új formáinak megjelenése
- A nemzetközi szolidaritás példája (Nemzetközi Brigádok)
Kulturális hatások
A spanyol polgárháború jelentős hatást gyakorolt a művészetekre és az irodalomra. Olyan kiemelkedő alkotások születtek, mint Pablo Picasso „Guernica” című festménye, Ernest Hemingway „Akiért a harang szól” című regénye, vagy George Orwell „Hódolat Katalóniának” című műve. A háború eseményei és tanulságai a mai napig foglalkoztatják a történészeket és a közvéleményt.
A konfliktus emlékezete ma is élénken él a spanyol társadalomban, és továbbra is megosztó témának számít. A történelmi emlékezet törvénye (2007) próbált hivatalos keretet adni a múlttal való szembenézésnek, de a sebek teljes begyógyulása még várat magára.