A Szovjetunió történetének egyik legmeghatározóbb időszaka Joszif Visszarionovics Sztálin vezetése alatt zajlott. Ez az időszak alapjaiban változtatta meg nem csak a Szovjetunió, de az egész világ történelmét. A sztálini éra a totális diktatúra, az erőszakos iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása és a személyi kultusz kiépítésének időszaka volt.
Sztálin hatalomra kerülése
Lenin 1924-es halála után hatalmi harc bontakozott ki a bolsevik párt vezetői között. Sztálin, aki ekkor a párt főtitkára volt, fokozatosan építette ki hatalmát. Először Trockijjal szövetkezett Zinovjev és Kamenyev ellen, majd miután őket kiszorította a hatalomból, Trockij ellen fordult. 1927-re gyakorlatilag minden politikai ellenfelét eltávolította a hatalomból, és megkezdte a totális diktatúra kiépítését.
Gazdasági átalakítások
A sztálini gazdaságpolitika két fő pillére az erőltetett iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása volt. Az első ötéves terv (1928-1932) során gigantikus ipari beruházások történtek, különös hangsúlyt fektetve a nehéziparra. A termelés központi tervezéssel és irányítással folyt, a gazdaság minden szektorát államosították.
A mezőgazdaságban végrehajtott kollektivizálás során a parasztokat erőszakkal kolhozokba (termelőszövetkezetekbe) kényszerítették. A kulákokat (gazdag parasztokat) mint osztályellenséget üldözték, deportálták vagy kivégezték. A kollektivizálás katasztrofális következményekkel járt: 1932-33-ban súlyos éhínség pusztított, különösen Ukrajnában (holodomor), ahol milliók haltak éhen.
Terror és tisztogatások
Az 1930-as években Sztálin totális terroruralmat vezetett be. A nagy tisztogatások (1936-1938) során a párt régi bolsevik vezetőit koncepciós perekben ítélték el és végezték ki. A terror nem kímélte a Vörös Hadsereg tisztikarát sem, ami később, a második világháború kezdetén súlyos következményekkel járt.
- A GULAG (lágerrendszer) kiépítése: milliókat deportáltak kényszermunkatáborokba
- Az NKVD (titkosrendőrség) mindenhová kiterjedő megfigyelőrendszere
- Koncepciós perek szervezése
- A társadalom minden rétegét érintő tömeges letartóztatások
- Családtagok kollektív büntetése
Személyi kultusz
Sztálin körül hatalmas személyi kultuszt építettek ki. A propaganda „népek nagy vezéreként”, „a világ proletariátusának vezetőjeként” ábrázolta. Arcképe mindenhol jelen volt, nevét városok, intézmények viselték. A művészetben és irodalomban kötelezővé vált a szocialista realizmus, amely Sztálint és a rendszer eredményeit dicsőítette.
Külpolitika és a II. világháború
A sztálini külpolitika kezdetben az „egy országban felépített szocializmus” elvét követte. 1939-ben azonban megnemtámadási szerződést kötött Nazi Németországgal (Molotov-Ribbentrop paktum), amelynek titkos záradékában felosztották Kelet-Európát. A II. világháborúban, a német támadás után (1941) a Szovjetunió az antifasiszta koalíció tagja lett, és döntő szerepet játszott a náci Németország legyőzésében.
A sztálini rendszer öröksége
Sztálin 1953-as halála után örökségének megítélése fokozatosan változott. Hruscsov 1956-os titkos beszédében leleplezte a személyi kultuszt és a terror bűneit. A sztálini időszak azonban maradandó nyomokat hagyott a szovjet társadalomban és politikai rendszerben:
- Centralizált, bürokratikus államigazgatás
- Tervutasításos gazdasági rendszer
- A civil társadalom teljes ellenőrzése
- Az erőszak kultúrája és a félelem légköre
- Militarizált társadalom
A sztálini korszak emberi áldozatainak pontos számát máig vitatják a történészek, de a becslések szerint a terror, az éhínségek és a deportálások következtében több tízmillió ember vesztette életét. A Szovjetunió ugyanakkor ebben az időszakban vált agrárországból ipari nagyhatalommá, ami azonban óriási emberi és anyagi áldozatokkal járt.
A sztálini modell később más kommunista országokban is követendő példává vált, különösen az erőltetett iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása terén. A személyi kultusz elemei és a terror módszerei szintén megjelentek más kommunista diktatúrákban, bár általában kevésbé szélsőséges formában.