Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság a modern kapitalizmus történetének legnagyobb és legmélyebb válsága volt, amely az Egyesült Államokból kiindulva az egész világgazdaságot megrázta. A válság nem csak gazdasági, hanem társadalmi és politikai következményekkel is járt, és jelentősen hozzájárult a második világháború kitöréséhez vezető folyamatokhoz.
A válság előzményei és kirobbanása
Az első világháború után az Egyesült Államok gazdasága látványos fejlődésnek indult. Az 1920-as éveket „boldog békeidőknek” (Roaring Twenties) nevezték, amikor a tömegtermelés, a fogyasztói társadalom kialakulása és a spekulációs tőzsdeműveletek jellemezték a gazdaságot. A látszólagos jólét azonban több problémát is elfedett:
- A mezőgazdasági termékek ára folyamatosan csökkent
- A munkások reálbére nem tartott lépést a termelékenység növekedésével
- A részvényárak irreálisan magasra emelkedtek a spekuláció miatt
- A bankok felelőtlen hitelpolitikát folytattak
1929. október 24-én, a „fekete csütörtökön” kezdődött a New York-i tőzsde összeomlása. A részvényárak zuhanása pánikot okozott, a befektetők tömegesen próbálták eladni értékpapírjaikat. A következő napokban folytatódott az árfolyamok esése, október 29-én („fekete kedd”) pedig végleg összeomlott a tőzsde. A válság gyorsan átterjedt a reálgazdaságra is.
A válság következményei
A gazdasági következmények rendkívül súlyosak voltak. Az ipari termelés az Egyesült Államokban 46%-kal, Németországban 41%-kal esett vissza. A munkanélküliség drámaian megnőtt: az USA-ban 25%, Németországban 30% fölé emelkedett. A bankcsődök sorozata következett be, a nemzetközi kereskedelem pedig harmadára csökkent.
A válság társadalmi hatásai is drasztikusak voltak. Milliók vesztették el megtakarításaikat, munkájukat, otthonaikat. A városi szegénynegyedekben „Hooverville”-nek nevezett nyomornegyedek alakultak ki. A mezőgazdaságban dolgozók helyzete különösen súlyossá vált, sokan vándormunkásként próbáltak megélhetést találni.
Válságkezelési kísérletek
Az Egyesült Államokban Herbert Hoover elnök kezdetben a be nem avatkozás politikáját követte, bízva a piac önszabályozó mechanizmusaiban. 1933-tól Franklin D. Roosevelt elnök azonban gyökeres fordulatot hajtott végre a „New Deal” programjával:
- Állami beruházások és közmunkaprogramok indítása
- Mezőgazdasági támogatások bevezetése
- Szociális háló kiépítése
- Bankrendszer szabályozása
- Szakszervezeti jogok megerősítése
Európában különböző megoldásokat alkalmaztak. Nagy-Britannia elhagyta az aranystandardot és leértékelte a fontot. Németországban a náci párt hatalomra kerülése után állami megrendelésekkel, főleg fegyverkezéssel próbálták élénkíteni a gazdaságot. A Szovjetunióban a tervgazdaság miatt kevésbé érvényesültek a válság hatásai.
A válság hosszú távú következményei
A nagy gazdasági világválság alapvetően megváltoztatta a gazdaságról és az állam szerepéről alkotott nézeteket. John Maynard Keynes közgazdasági elmélete, amely az állami beavatkozás szükségességét hangsúlyozta, meghatározóvá vált. A válság tapasztalatai nyomán kiépült a modern jóléti állam számos intézménye.
Politikai következményként több országban megerősödtek a szélsőséges mozgalmak. Németországban a válság jelentősen hozzájárult Hitler hatalomra kerüléséhez. A nemzetközi kapcsolatokban fokozódott a protekcionizmus, ami tovább mélyítette a válságot és növelte a nemzetközi feszültségeket.
Tanulságok és aktualitás
Az 1929-33-as válság tanulságai ma is aktuálisak. A 2008-as pénzügyi válság kezelésében például sok elem visszaköszönt a nagy gazdasági világválság idején alkalmazott módszerekből. A legfontosabb tanulság talán az, hogy a piacgazdaság működése állami szabályozást és szociális biztonságot nyújtó intézményrendszert igényel.
A válság emlékeztet arra is, hogy a gazdasági problémák könnyen vezethetnek társadalmi és politikai válsághoz, ezért különösen fontos a körültekintő gazdaságpolitika és a szociális szempontok figyelembevétele. A nemzetközi együttműködés jelentősége szintén kulcsfontosságú tanulság, hiszen a protekcionista politikák és a nemzetközi koordináció hiánya súlyosbította a válságot.