A második világháború kitörése egy rendkívül összetett történelmi esemény, amely számos előzményre vezethető vissza. A háború hivatalosan 1939. szeptember 1-jén kezdődött, amikor Németország megtámadta Lengyelországot, de az események láncolata már jóval korábban elkezdődött.
Közvetlen előzmények és okok
Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés rendszere jelentős feszültségeket teremtett Európában. Németországot súlyos jóvátételi kötelezettségekkel terhelték, területeket vesztett, és korlátozták katonai erejét. Ez a megalázó helyzet táptalajt biztosított a szélsőséges eszmék térnyerésének, különösen a nemzetiszocializmus felemelkedésének.
Hitler 1933-as hatalomra kerülése után Németország fokozatosan felrúgta a versailles-i békeszerződés korlátozásait. 1935-ben bevezették az általános hadkötelezettséget, 1936-ban remilitarizálták a Rajna-vidéket, majd következett az Anschluss 1938-ban, amikor Ausztriát a Német Birodalomhoz csatolták. A müncheni egyezmény ugyanebben az évben lehetővé tette a Szudéta-vidék megszállását, majd 1939 márciusában a maradék Csehszlovákiát is feldarabolták.
A háború közvetlen kiváltó okai
A végső lökést a háború kitöréséhez a Molotov-Ribbentrop paktum jelentette, amelyet 1939. augusztus 23-án írtak alá. Ez a német-szovjet megnemtámadási egyezmény titkos záradékában felosztotta Kelet-Európát a két nagyhatalom között. Hitler ezzel biztosította, hogy keleti hadjárata során nem kell szembenéznie a szovjet fenyegetéssel.
A német követelések Lengyelországgal szemben, különösen a dancigi korridor kérdése, valamint a német kisebbség védelme ürügyén indított propaganda-hadjárat már előrevetítette a közelgő konfliktust. Hitler számára Lengyelország megtámadása logikus lépés volt a „élettér” (Lebensraum) politika megvalósításában.
A háború kezdete és az első hadműveletek
1939. szeptember 1-jén hajnalban a német hadsereg több ponton átlépte a lengyel határt. A Schleswig-Holstein csatahajó tüzet nyitott a dancigi Westerplatte erődítményre, míg a Luftwaffe bombázta a lengyel városokat. A villámháború (Blitzkrieg) taktikája rendkívül hatékonynak bizonyult a gyengébben felszerelt lengyel hadsereggel szemben.
Szeptember 3-án Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németországnak, betartva a Lengyelországnak adott garanciákat. Ezzel a konfliktus hivatalosan is világháborúvá szélesedett, bár a nyugati hatalmak tényleges katonai beavatkozása ekkor még elmaradt (ezt nevezik „furcsa háborúnak”).
A háború globális kiterjedése
- Szeptember 17-én a Szovjetunió is megtámadta Lengyelországot keletről
- Lengyelország felosztása után a Szovjetunió a balti államok felé fordult
- 1939 novemberében a szovjetek megtámadták Finnországot (téli háború)
- 1940 áprilisában Németország megszállta Dániát és Norvégiát
- 1940 májusában kezdődött a nyugati hadjárat (Franciaország, Belgium, Hollandia)
A háború első szakaszában Németország jelentős sikereket ért el, ami részben a villámháborús taktikának, részben a nyugati hatalmak késlekedő reakciójának volt köszönhető. A lengyel hadjárat mindössze 35 napig tartott, ami megmutatta a modern, gépesített hadviselés hatékonyságát.
A háború társadalmi és gazdasági hatásai
A háború kitörése azonnali és mélyreható változásokat hozott az érintett országok társadalmában. A hadiipar mozgósítása, a jegyrendszer bevezetése, a nők munkába állása a hadiiparban mind olyan változások voltak, amelyek hosszú távon is befolyásolták a társadalom szerkezetét.
A háború kezdeti szakaszában megmutatkoztak azok a technológiai és stratégiai újítások, amelyek a későbbi hadviselést is meghatározták: a páncélos hadviselés, a légierő döntő szerepe, valamint a rádió és a modern kommunikációs eszközök használata a hadműveletek koordinálásában.
Összességében a második világháború kitörése egy olyan történelmi fordulópont volt, amely alapvetően megváltoztatta a 20. század menetét. A háború nem csak katonai konfliktus volt, hanem ideológiák, társadalmi rendszerek és gazdasági modellek összecsapása is, amelynek következményei a mai napig érezhetők.