Magyarország második világháborús részvétele egy rendkívül összetett és tragikus időszak volt hazánk történelmében. Az ország belépése a háborúba fokozatosan történt, és számos külső és belső tényező befolyásolta. A háborús részvétel következményei pedig évtizedekre meghatározták Magyarország sorsát.
Előzmények és a háborúba sodródás (1938-1941)
A magyar külpolitika az 1930-as években a revíziós célok megvalósítására törekedett. Ebben természetes szövetségesnek tűnt a területi követeléseket támogató náci Németország. Az első bécsi döntés (1938) és Kárpátalja visszacsatolása (1939) után Magyarország egyre szorosabb függésbe került Németországtól. Teleki Pál miniszterelnök megpróbált egyensúlyozni a német orientáció és a nyugati hatalmakkal való kapcsolattartás között, de ez egyre nehezebbé vált.
1941 áprilisában Jugoszlávia német lerohanása után Magyarország is bekapcsolódott a délvidéki területek visszafoglalásába. Teleki Pál, aki korábban örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával, a konfliktus miatt öngyilkosságot követett el. Utódja, Bárdossy László alatt Magyarország 1941. június 26-án hadba lépett a Szovjetunió ellen, miután tisztázatlan körülmények között bombatámadás érte Kassát.
A háborús részvétel mélyülése (1941-1944)
A magyar hadsereg részvétele kezdetben korlátozott volt. A Kárpát-csoport után a 2. magyar hadsereg került bevetésre a keleti fronton. A Don-kanyarban 1943 januárjában bekövetkezett katasztrofális vereség (kb. 120-130 ezer fős veszteség) megrendítette a magyar társadalmat. Kállay Miklós miniszterelnöksége alatt (1942-44) titkos béketapogatózások kezdődtek a nyugati szövetségesek felé, de ezek nem jártak sikerrel.
A német megszállás 1944. március 19-én következett be, miután Hitler tudomást szerzett a kiugrási kísérletekről. Sztójay Döme kormánya alatt megkezdődött a magyarországi zsidóság deportálása, amelynek során körülbelül 437 ezer vidéki zsidót deportáltak Auschwitzba. A deportálásokat csak Horthy kormányzó állította le 1944 júliusában, a budapesti zsidóság így időlegesen megmenekült.
A nyilas uralom és a háború vége (1944-1945)
Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után, 1944. október 15-én a nyilasok Szálasi Ferenc vezetésével átvették a hatalmat. Megkezdődött a budapesti zsidók deportálása és a főváros értelmetlen védelme. A szovjet hadsereg 1944 őszétől fokozatosan foglalta el az országot, Budapest ostroma 1944. december 24-től 1945. február 13-ig tartott, hatalmas pusztítást okozva.
A háború mérlege és következményei
A második világháború rendkívül súlyos veszteségeket okozott Magyarországnak:
- Körülbelül 900 ezer-1 millió magyar állampolgár vesztette életét
- A zsidó áldozatok száma meghaladta a 500 ezer főt
- Az anyagi károk értéke elérte a nemzeti vagyon 40%-át
- Az infrastruktúra jelentős része megsemmisült
- Az ország ismét a trianoni határok közé szorult
- Magyarország szovjet megszállás alá került
A háborús vereség után Magyarország a párizsi békeszerződésben (1947) elvesztette az 1938-1941 között visszaszerzett területeket, sőt, a trianoni határokhoz képest további három falut is át kellett adnia Csehszlovákiának. Az ország szovjet érdekszférába került, ami meghatározta következő évtizedek történelmét.
Társadalmi és gazdasági következmények
A háború utáni újjáépítés hatalmas erőfeszítéseket követelt. A társadalom szerkezete jelentősen átalakult: a zsidóság nagy részének elpusztítása, a németség jelentős részének kitelepítése, a csehszlovák-magyar lakosságcsere mind-mind maradandó változásokat okozott. A háborús vereség egyben a Horthy-rendszer végét is jelentette, megnyitva az utat a kommunista hatalomátvétel előtt.
A második világháborús részvétel tanulságai máig hatóan befolyásolják a magyar történelmi gondolkodást. A „rossz oldalon” való háborús részvétel, a holokauszt tragédiája, az ország szuverenitásának elvesztése mind olyan témák, amelyekkel a magyar társadalomnak a mai napig szembe kell néznie.