A Kádár-korszak Magyarország történelmének meghatározó időszaka volt, amely 1956-tól 1989-ig tartott. Ez az időszak jelentős társadalmi, gazdasági és kulturális változásokat hozott az ország életében. A korszak jellemzője volt a „puha diktatúra” vagy „gulyáskommunizmus”, amely a többi szocialista országhoz képest viszonylagos jólétet és szabadságot biztosított a magyar lakosságnak, természetesen szigorú keretek között.
A társadalmi élet jellemzői
A Kádár-rendszer egyik legfontosabb jelmondata volt: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Ez jelentős változást jelentett a Rákosi-korszak „Aki nincs velünk, az ellenünk van” szemléletéhez képest. A társadalom számára ez egyfajta hallgatólagos megegyezést jelentett: a politikai passzivitásért cserébe relatív jólétet és biztonságot kaptak.
A mindennapi élet szerves részévé vált a „második gazdaság” vagy „háztáji gazdaság”. Az emberek a főállásuk mellett gyakran másodállást vállaltak, vagy a háztáji gazdaságukban termeltek többletjövedelmet. Ez a rendszer sajátos kettősséget eredményezett: az állami szektor mellett virágzott a féllegális magángazdaság.
Lakáskörülmények és urbanizáció
Az 1960-as években kezdődött a panelházak tömeges építése, amely jelentősen megváltoztatta a városképet. A lakótelepek építése részben megoldotta a lakáshiányt, bár a lakáshoz jutás továbbra is nehézkes volt. A fiatalok gyakran évekig vártak önálló lakásra, sokan a szüleikkel éltek együtt. Az állam kedvezményes lakáskölcsönökkel támogatta a lakásépítést és -vásárlást.
Fogyasztás és életszínvonal
A ’60-as évektől kezdve fokozatosan emelkedett az életszínvonal. Megjelentek a tartós fogyasztási cikkek: televízió, hűtőszekrény, mosógép. Az autó továbbra is luxuscikknek számított, a Trabant vagy Wartburg megszerzéséhez több éves várakozás és jelentős megtakarítás kellett. A nyugati termékek korlátozottan voltak elérhetők, főként a KGST-országok árui domináltak.
A korszak jellemző elemei:
- Teljes foglalkoztatottság (gyakorlatilag nem létezett munkanélküliség)
- Ingyenes egészségügyi ellátás és oktatás
- Államilag támogatott kultúra és sport
- Korlátozott utazási lehetőségek (főként szocialista országokba)
- Cenzúrázott média és kultúra
A szabadidő eltöltésében fontos szerepet játszottak a szakszervezeti üdülők, ahol kedvezményes áron nyaralhattak a dolgozók. A hétvégi házak, telkek különösen népszerűek voltak, ahol a családok kertészkedhettek, kikapcsolódhattak. A kulturális élet, bár cenzúrázott volt, mégis virágzott: színház, mozi, koncertek jelentették a szórakozás fő formáit.
Oktatás és munkavállalás
Az oktatási rendszer erősen ideologizált volt, de magas színvonalat képviselt. A szakképzés különösen hangsúlyos volt, hiszen az iparosítás szakembereket igényelt. A felsőoktatásba való bejutást részben politikai szempontok is befolyásolták, de a tehetséges munkás- és parasztszármazású fiatalok előnyt élveztek.
A munka világában jellemző volt a „kapun belüli munkanélküliség” – vagyis az alacsony hatékonyságú foglalkoztatás. A munkahely egyben szociális intézményként is működött: üzemi orvosi rendelők, munkásszállók, vállalati üdülők álltak a dolgozók rendelkezésére.
A korszak vége felé
Az 1980-as években egyre nyilvánvalóbbá váltak a rendszer gazdasági problémái. Az életszínvonal stagnált, majd csökkent, nőtt az eladósodás. A második gazdaság egyre fontosabbá vált, megjelentek a magánvállalkozások első formái (gmk, vgmk). A társadalom egyre nyitottabbá vált a nyugati hatások felé, amit a rendszer már nem tudott feltartóztatni.
A Kádár-korszak sajátos öröksége máig hat a magyar társadalomra. A „gulyáskommunizmus” relatív jóléte, a „legvidámabb barakk” jelleg olyan társadalmi beidegződéseket alakított ki, amelyek a rendszerváltás után is megmaradtak. A korszak megítélése ma is ellentmondásos: sokan nosztalgiával tekintenek vissza a szociális biztonságra, mások a diktatúra elnyomó jellegét hangsúlyozzák.