A cannae-i csata a második pun háború egyik legjelentősebb és legismertebb ütközete volt, amely Kr. e. 216. augusztus 2-án zajlott le az apuliai Cannae település közelében. Az összecsapás a hadtörténelem egyik legtöbbet elemzett csatája, amely a taktikai zseniálitás iskolapéldájává vált, és még napjainkban is tanítják a katonai akadémiákon.
Előzmények és stratégiai helyzet
A második pun háború (Kr. e. 218-201) során Hannibal, a karthágói hadvezér már több jelentős győzelmet aratott a rómaiak felett. A Trebia folyónál és a Trasimenus-tónál elszenvedett vereségek után Róma kénytelen volt új stratégiát kidolgozni. Fabius Maximus halogató taktikája – amely kerülte a nyílt összecsapást – azonban nem nyerte el a római közvélemény tetszését. A római nép döntő csatát akart, és Kr. e. 216-ban két új consult választottak: Caius Terentius Varrót és Lucius Aemilius Paulust.
A római hadsereg létszáma példátlan méretű volt: nyolc teljes légió, mintegy 80.000 gyalogos és 6.000 lovas állt csatarendbe. Ezzel szemben Hannibal serege körülbelül 50.000 gyalogosból és 10.000 lovasból állt, tehát jelentős számbeli hátrányban volt.
A csata lefolyása
A csata helyszínéül szolgáló cannae-i síkság ideális terepet biztosított a lovasság bevetéséhez. Hannibal zseniális taktikája több elemből állt:
- A karthágói centrum szándékosan gyenge volt és félhold alakban hátrafelé ívelt
- A szárnyakon erős lovasságot helyezett el
- Az afrikai nehézgyalogságot a szárnyakon, rejtve állította fel
A római hadsereg hagyományos manipulus-rendszerben állt fel, középen a gyalogsággal, a szárnyakon a lovassággal. Varro, aki aznap a főparancsnok volt, klasszikus frontális támadást rendelt el. A római gyalogság kezdetben sikeresen nyomult előre a karthágói centrum ellen, amely folyamatosan hátrált.
A döntő momentum akkor következett be, amikor a karthágói lovasság mindkét szárnyon legyőzte római megfelelőjét, majd a római gyalogság hátába került. Eközben az előrenyomuló római centrum egyre mélyebben hatolt be a karthágói félholdba, ahol a szárnyakon elhelyezett afrikai nehézgyalogság oldalba támadta őket. A bekerített római sereg gyakorlatilag megsemmisült.
A csata következményei
A vereség katasztrofális volt Róma számára. A források szerint 45-70.000 római katona esett el, köztük Lucius Aemilius Paulus consul, 80 szenátor és számos más magas rangú tisztviselő. A csata után több itáliai szövetséges város átállt Hannibal oldalára.
A cannae-i csata azonban nem jelentette a háború végét. Róma rendkívüli életerőről tett tanúbizonyságot: új seregeket állított fel, és végül Kr. e. 201-ben megnyerte a második pun háborút. A csata mégis örök mementóként szolgál a hadtörténelemben:
- Bebizonyította, hogy a kisebb létszámú, de jobban vezetett hadsereg legyőzheti a túlerőt
- A bekerítés (az ún. „cannae-i manőver”) azóta is a hadművészet egyik alapvető eleme
- Megmutatta a rugalmas hadvezetés és a kombinált fegyvernemek együttműködésének fontosságát
A csata jelentősége az érettségi szempontjából
A cannae-i csata az ókori hadtörténelem egyik legfontosabb eseménye, amely több szempontból is kiemelkedő jelentőségű az érettségi követelmények szempontjából:
- Példázza a római köztársaság katonai szervezetének erősségeit és gyengeségeit
- Bemutatja a korszak hadviselési technikáit és taktikai elemeit
- Szemlélteti a második pun háború jelentőségét és fordulópontjait
- Rávilágít a római társadalom és államszervezet rugalmasságára és ellenálló képességére
A téma kifejtésekor fontos hangsúlyozni a csata egyetemes hadtörténeti jelentőségét, valamint azt, hogy hatása a modern hadviselésre is kimutatható. Érdemes kitérni arra is, hogy a csata eseményeit elsősorban Polübiosz és Livius munkáiból ismerjük, ami jó alkalmat ad a források kritikai elemzésének bemutatására is.
Összességében a cannae-i csata olyan komplex történelmi esemény, amely kiválóan alkalmas a korszak politikai, katonai és társadalmi viszonyainak bemutatására, valamint a hadtörténeti fordulópontok jelentőségének elemzésére.