A waterlooi csata az európai történelem egyik legmeghatározóbb ütközete volt, amely véglegesen lezárta a napóleoni háborúk korszakát és megalapozta a 19. század európai hatalmi egyensúlyát. Az ütközet Waterloo település közelében zajlott le a mai Belgium területén, ahol Wellington herceg brit-holland és Blücher tábornagy porosz egyesített hadereje döntő vereséget mért Napóleon francia seregére.
Előzmények és stratégiai helyzet
Napóleon 1815-ös visszatérése Elba szigetéről („száznapos uralom”) azonnal mozgásba hozta az európai nagyhatalmakat. A császár tudta, hogy csak akkor van esélye a túlélésre, ha még az egyesült szövetséges erők előtt egyenként meg tudja verni ellenfeleit. A francia hadsereg észak felé vonult, hogy külön-külön számoljon le a brit és porosz erőkkel.
A waterlooi hadjárat június 15-én kezdődött, amikor Napóleon 124.000 fős seregével átlépte a belga határt. A francia császár először Ligny-nél június 16-án megverte Blücher porosz seregét, míg ugyanaznap Ney marsall Quatre Bras-nál feltartóztatta Wellington előrenyomuló brit-holland erőit. A kezdeti francia sikerek ellenére azonban nem sikerült döntő vereséget mérni egyik félre sem.
Az ütközet lefolyása
A döntő csatára június 18-án került sor. A szembenálló erők a következőképpen alakultak:
- Francia sereg: kb. 72.000 fő és 246 ágyú Napóleon vezetésével
- Brit-holland sereg: kb. 68.000 fő és 156 ágyú Wellington parancsnoksága alatt
- Később érkező porosz erők: kb. 50.000 fő Blücher vezetésével
A csata reggel 11:30-kor kezdődött, jelentős késéssel az előző napi esőzések miatt felázott talaj következtében. Napóleon első támadása a brit-holland vonalak jobb szárnya ellen irányult, amit azonban Wellington sikeresen visszavert. A délután folyamán a francia lovasság többször is rohamozott a brit gyalogság ellen, de a négyszögekbe rendeződött alakzatokat nem tudták megtörni.
A csata fordulópontját a porosz Blücher megérkezése jelentette délután 4:30 körül. A kétfrontos harc lehetetlenné tette Napóleon számára a győzelmet. Az este 7:30-kor indított utolsó francia támadás, amelyben a császári gárda is részt vett, összeomlott a szövetségesek koncentrált tüzében. A francia sereg rendezetlen visszavonulásba kezdett, amit a brit lovasság üldözése súlyos meneküléssé változtatott.
A csata következményei
A waterlooi vereség véglegesen megpecsételte Napóleon sorsát. A francia veszteségek meghaladták a 25.000 főt, míg a szövetségesek kb. 22.000 embert vesztettek. A császár június 22-én másodszor is lemondott, majd július 15-én az angol Bellerophon hadihajó fedélzetén megadta magát. Életének hátralevő részét Szent Ilona szigetén töltötte száműzetésben.
A csata hosszútávú következményei:
- Véglegesen lezárult a napóleoni korszak Európában
- Megerősödött Nagy-Britannia vezető szerepe a kontinensen
- A bécsi kongresszus által kialakított új európai rend stabilizálódott
- Franciaország elvesztette nagyhatalmi vezető szerepét
- Kezdetét vette a „hosszú 19. század” békés időszaka Európában
A csata jelentősége az érettségi szempontjából
A waterlooi csata az érettségi követelményrendszer szempontjából különösen fontos, mivel:
- Kiválóan szemlélteti a korszak hadviselési módszereit és taktikai elemeit
- Példázza az európai nagyhatalmak együttműködését egy közös cél érdekében
- Jól mutatja az egyéni vezetői képességek (Wellington, Napóleon) szerepét a történelemben
- Fordulópontot jelentett Európa politikai és hatalmi viszonyainak alakulásában
A csata emlékezete máig él az európai köztudatban, számos művészeti alkotás, irodalmi mű és történelmi feldolgozás őrzi emlékét. A „waterlooi vereség” kifejezés a köznyelvben is meghonosodott, mint a végzetes bukás szinonimája. Az ütközet helyszíne ma látogatható emlékhely, ahol múzeum és emlékmű őrzi a történelmi esemény emlékét.