A brezsnyevi korszak, más néven a pangás időszaka (oroszul: застой/zasztoj) a Szovjetunió történetének egyik legmeghatározóbb periódusa volt, amely Leonyid Brezsnyev főtitkárságához köthető. Ez az időszak alapvetően meghatározta nem csak a Szovjetunió, de az egész keleti blokk fejlődését, és jelentős hatással volt Magyarország történelmére is.
A korszak politikai jellemzői
Brezsnyev 1964-ben, Hruscsov leváltása után került hatalomra, és egészen 1982-es haláláig irányította a Szovjetuniót. A korszak legfőbb jellemzője a politikai és gazdasági stagnálás volt. A korábbi hruscsovi reformokat leállították, és egy konzervatív, a változásoktól tartózkodó vezetési stílus vette kezdetét. A politikai vezetés elsősorban a stabilitásra törekedett, kerülve minden radikális változtatást.
A brezsnyevi érában kialakult az úgynevezett „gerontokrácia”, vagyis az idős pártvezetők uralma. A Politbüro tagjainak átlagéletkora folyamatosan növekedett, az új, fiatal vezetők beáramlása gyakorlatilag megszűnt. Ez a jelenség nagyban hozzájárult a rendszer rugalmatlanságához és a reformképtelenséghez.
Gazdasági jellemzők és problémák
A korszak gazdasági életét a következő főbb jellemzők határozták meg:
- A nehézipar túlsúlya továbbra is fennmaradt
- A fogyasztási cikkek gyártása háttérbe szorult
- A mezőgazdaság hatékonysága alacsony maradt
- A technológiai lemaradás fokozódott a nyugati országokhoz képest
- Az olajbevételekre való túlzott támaszkodás
A Szovjetunió gazdasága ebben az időszakban egyre inkább függővé vált az olaj- és földgázexporttól. Az 1970-es években az olajárak növekedése átmenetileg elfedte a strukturális problémákat, de hosszú távon ez is hozzájárult a gazdaság egyoldalúvá válásához.
Társadalmi következmények
A brezsnyevi korszak társadalmi szempontból is számos jellegzetességet mutatott. Kialakult egy sajátos társadalmi szerződés: a rendszer bizonyos fokú anyagi biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtott a lakosságnak, cserébe a politikai passzivitásért. A lakosság életszínvonala, bár szerény mértékben, de folyamatosan emelkedett, különösen az időszak első felében.
Ugyanakkor egyre erősödött a második gazdaság szerepe, a korrupció és a nepotizmus. A hivatalos ideológia és a valóság között növekvő szakadék cinizmust és közönyösséget eredményezett a társadalomban. Az értelmiség körében megjelent a másként gondolkodás, bár a rendszer továbbra is keményen fellépett a disszidens mozgalmakkal szemben.
Külpolitikai aspektusok
A brezsnyevi korszak külpolitikáját a következők jellemezték:
- A „Brezsnyev-doktrína” meghirdetése (a szocialista országok korlátozott szuverenitása)
- Az enyhülési politika (détente) a nyugati országokkal
- Fegyverkezési verseny az Egyesült Államokkal
- Az afganisztáni háború megindítása (1979)
A Brezsnyev-doktrína különösen fontos volt, amely legitimálta a Szovjetunió beavatkozását más szocialista országok belügyeibe, ha a szocializmus vívmányai veszélybe kerültek. Ezt a doktrínát használták fel például az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás indoklására is.
A korszak öröksége és következményei
A brezsnyevi pangás időszaka végzetes következményekkel járt a Szovjetunió jövőjére nézve. A reformok elmaradása, a gazdasági problémák halmozódása, a technológiai lemaradás és a társadalmi feszültségek olyan helyzetet teremtettek, amely nagyban hozzájárult a Szovjetunió későbbi összeomlásához.
A korszak tanulságai között kiemelendő, hogy a változásképtelenség és a problémák szőnyeg alá söprése hosszú távon végzetes következményekkel járhat még egy olyan hatalmas birodalom esetében is, mint a Szovjetunió. A brezsnyevi éra így vált a szovjet rendszer hanyatlásának szimbólumává, amely előrevetítette a későbbi összeomlást.
Az időszak hatásai a mai napig érezhetők a volt szovjet térségben, mind a politikai kultúra, mind a gazdasági struktúrák tekintetében. A brezsnyevi örökség feldolgozása és meghaladása az utódállamok számára is komoly kihívást jelent.