A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) 1949-ben jött létre szovjet kezdeményezésre, mint a szocialista országok gazdasági együttműködésének legfőbb szervezete. A szervezet létrehozásának közvetlen előzménye a Marshall-segély elutasítása volt a szovjet érdekszférába tartozó országok részéről, illetve válaszlépésként is értelmezhető a nyugati gazdasági integrációra. A KGST székhelye Moszkvában volt, ami már önmagában is szimbolizálta a Szovjetunió vezető szerepét a szervezetben.
A KGST céljai és alapelvei
A szervezet elsődleges célja a tagországok közötti gazdasági együttműködés elmélyítése, a szocialista országok gazdasági fejlődésének összehangolása volt. A KGST működésének alapelvei között szerepelt a tagországok szuverenitásának tiszteletben tartása, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök biztosítása. A gyakorlatban azonban ezek az elvek sokszor csorbultak, mivel a Szovjetunió gazdasági és politikai dominanciája meghatározó volt.
A KGST legfontosabb feladatai közé tartozott:
- A tagországok népgazdasági terveinek összehangolása
- A szakosítás és kooperáció fejlesztése
- A műszaki-tudományos együttműködés koordinálása
- A nyersanyagellátás biztosítása
- A külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztése
A KGST működési mechanizmusa
A szervezet legfőbb döntéshozó szerve a Végrehajtó Bizottság volt, amely a tagországok képviselőiből állt. A gyakorlati munkát különböző állandó bizottságok végezték, amelyek az egyes gazdasági ágazatok (például gépipar, vegyipar, mezőgazdaság) együttműködését koordinálták. A KGST-n belüli kereskedelmet az úgynevezett transzferábilis rubelben bonyolították, amely azonban nem volt konvertibilis valuta.
A szakosodás keretében minden tagország bizonyos termékek gyártására specializálódott. Magyarország például a buszgyártásban (Ikarus), a híradástechnikai iparban és a gyógyszergyártásban játszott kiemelt szerepet. Ez a rendszer azonban gyakran vezetett egyoldalú függőségekhez és a versenyképesség csökkenéséhez.
A KGST problémái és hatása a tagországokra
A szervezet működésében számos probléma jelentkezett:
- A központi tervezés rugalmatlansága
- A piaci mechanizmusok hiánya
- A technológiai lemaradás fokozódása a nyugati országokhoz képest
- A minőségi problémák
- A túlzott specializáció negatív következményei
A KGST-együttműködés egyik legnagyobb hátránya az volt, hogy a tagországok gazdaságai egyre inkább elszigetelődtek a világpiactól. A nyugati technológiához való hozzáférés korlátozottsága miatt a technológiai lemaradás folyamatosan nőtt. A rendszer nem ösztönözte az innovációt és a hatékonyság növelését, mivel a piac helyett adminisztratív döntések határozták meg a termelést és a kereskedelmet.
A KGST felbomlása és öröksége
A szervezet 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásával párhuzamosan szűnt meg. A KGST megszűnése súlyos gazdasági következményekkel járt a tagországok számára, mivel a korábbi gazdasági kapcsolatok jelentős része megszakadt. A volt tagországoknak át kellett állniuk a piacgazdaságra, ami jelentős strukturális átalakulással és gazdasági visszaeséssel járt.
A KGST öröksége máig érezhető a volt szocialista országokban:
- Az egyoldalú iparszerkezet
- A keleti piacok elvesztése utáni gazdasági nehézségek
- A technológiai lemaradás egyes területeken
- Az infrastruktúra fejlesztésének hiányosságai
Összességében a KGST története jól példázza a központilag irányított gazdasági együttműködés korlátait és problémáit. Bár kezdetben hozzájárult a tagországok iparosításához és gazdasági fejlődéséhez, hosszú távon azonban nem tudott versenyképes alternatívát nyújtani a nyugati piacgazdasági modellel szemben. A szervezet működése és felbomlása fontos tanulságokkal szolgál a nemzetközi gazdasági együttműködés és a gazdasági rendszerek működése szempontjából.