A zsidó vallás (judaizmus) az egyik legősibb monoteista vallás, amely körülbelül 4000 éves múltra tekint vissza. A vallás kialakulása szorosan összefonódik a zsidó nép történelmével, és alapvetően meghatározta az emberiség vallási fejlődését, hiszen mind a kereszténység, mind az iszlám ebből a vallási hagyományból eredeztethető.
A kezdetek és az ősatyák kora
A zsidó vallás története Ábrahámmal kezdődik, aki az első pátriárka volt. A hagyomány szerint Kr. e. 2000 körül élt Úr városában (a mai Irak területén), amikor Isten elhívta őt, hogy hagyja el szülőföldjét és vándoroljon Kánaán földjére. Ez a momentum azért különösen jelentős, mert ekkor született meg az első monoteista szövetség Isten és ember között. Ábrahám elfogadta az egyistenhitet, szakítva korának politeista vallásaival, és ezzel megalapozta a zsidó vallás legfontosabb alapelvét.
Az ősatyák történetében Ábrahámot fia, Izsák, majd unokája, Jákob követte. Jákob tizenkét fia alapította meg Izrael tizenkét törzsét. József története révén került a zsidó nép Egyiptomba, ahol előbb megbecsült helyzetben éltek, majd rabszolgasorsra jutottak.
Mózes és a Tóra
A zsidó vallás fejlődésének következő meghatározó alakja Mózes volt, aki Kr. e. 1250 körül vezette ki népét Egyiptomból. A kivonulás (exodus) során történt a Sínai-hegyi szövetségkötés, ahol Isten átadta Mózesnek a Tízparancsolatot és a Tórát. Ez a momentum a zsidó vallás egyik legfontosabb eseménye, hiszen ekkor kapta meg a nép az isteni törvényeket, amelyek a mai napig a vallási élet alapját képezik.
A Tóra (Mózes öt könyve) tartalmazza:
- A teremtéstörténetet
- Az ősatyák történeteit
- A kivonulás eseményeit
- A vallási és erkölcsi törvényeket
- A rituális előírásokat
A királyság kora és a próféták
A zsidó nép Kánaán földjén való letelepedése után először bírák, majd királyok vezetése alatt élt. A királyság korának legjelentősebb uralkodói Saul, Dávid és Salamon voltak. Salamon építtette fel az első jeruzsálemi Templomot (Kr. e. 960 körül), amely a vallási élet központjává vált. A templom nemcsak az áldozatbemutatás helyszíne volt, hanem a monoteizmus szimbóluma is.
A próféták (például Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel) különösen fontos szerepet játszottak a vallás fejlődésében. Ők voltak azok, akik folyamatosan emlékeztették a népet az egyistenhit fontosságára, és kritizálták a társadalmi igazságtalanságokat. A prófétai irodalom gazdagította a zsidó vallási gondolkodást és etikai tanítást.
A babiloni fogság hatása
Kr. e. 586-ban a babiloniak lerombolták az első Templomot, és a zsidó nép jelentős részét fogságba hurcolták. A babiloni fogság (Kr. e. 586-538) paradox módon megerősítette a zsidó vallási identitást. Ekkor alakultak ki a zsinagógák mint a vallásgyakorlás új formái, és ekkor kezdődött meg a szent szövegek írásba foglalása is. A fogság után újjáépített második Templom Kr. e. 515-től Kr. u. 70-ig állt fenn.
A rabbinikus judaizmus kialakulása
A második Templom római lerombolása után (Kr. u. 70) kezdődött a rabbinikus judaizmus korszaka. A rabbik (vallási tanítók) értelmezték a Tórát, és létrehozták a Talmudot, amely a zsidó vallási törvények és magyarázatok gyűjteménye. A Talmud két részből áll: a Misnából (Kr. u. 200 körül) és a Gemárából (Kr. u. 500 körül).
A zsidó vallás legfontosabb jellemzői, amelyek a kialakulás során megszilárdultak:
- Szigorú monoteizmus
- A Tóra központi szerepe
- A kiválasztottság tudata
- Az étkezési előírások (kóserság)
- A szombat (sabbat) megtartása
- Az ünnepek jelentősége
- A körülmetélés szertartása
A zsidó vallás fejlődésében különösen fontos szerepet játszott az a képesség, hogy meg tudta őrizni alapvető tanításait és identitását a történelem viharai közepette is. A diaszpórában élő zsidóság számára a vallás jelentette az összetartó erőt, és ez magyarázza a judaizmus rendkívüli hatását az emberi civilizációra.
A vallás kialakulásának és fejlődésének megértése azért is különösen fontos, mert ez adja a kulcsot a későbbi monoteista vallások (kereszténység, iszlám) kialakulásának megértéséhez is. A zsidó vallási gondolkodás olyan alapvető fogalmakat vezetett be, mint az egy Isten hite, a teremtés gondolata, az erkölcsi monoteizmus és a lineáris történelemszemlélet, amelyek máig meghatározó szerepet játszanak a világvallások gondolkodásában.