A bécsi kongresszus az európai történelem egyik legjelentősebb diplomáciai eseménye volt, amely alapvetően meghatározta a 19. század első felének nemzetközi viszonyait. A napóleoni háborúk lezárását követően, 1814 szeptemberétől 1815 júniusáig tartó kongresszuson Európa vezető hatalmai gyűltek össze, hogy újrarajzolják a kontinens politikai térképét és létrehozzanak egy olyan nemzetközi rendszert, amely biztosítja a tartós békét.
A kongresszus résztvevői és céljai
A kongresszus legfontosabb résztvevői az úgynevezett „négy nagy” voltak: Nagy-Britannia (Lord Castlereagh), Oroszország (I. Sándor cár), Poroszország (III. Frigyes Vilmos) és Ausztria (Metternich kancellár). Franciaország képviseletében Talleyrand is részt vett a tárgyalásokon. A kongresszus fő célkitűzései között szerepelt a forradalmi és napóleoni háborúk előtti „legitim” uralkodóházak visszahelyezése a hatalomba, valamint egy olyan hatalmi egyensúly megteremtése, amely megakadályozza bármely állam túlzott megerősödését.
A kongresszus legfőbb szervezője és irányítója Metternich osztrák kancellár volt, aki a konzervativizmus és a legitimizmus elveit képviselte. Az ő politikai filozófiája szerint a forradalmak és a nacionalizmus jelentették a legnagyobb veszélyt Európa békéjére és stabilitására.
A kongresszus főbb döntései
- Franciaország területi visszaszorítása az 1792-es határok közé, de megtartva nagyhatalmi státuszát
- A Német Szövetség létrehozása 39 államból, Ausztria vezetésével
- Lengyelország felosztásának megerősítése (a Varsói Hercegség nagy része Oroszországhoz került)
- Belgium és Hollandia egyesítése Egyesült Németalföldi Királyság néven
- Norvégia és Svédország perszonáluniója
- Ausztria területi gyarapodása (Lombardia, Velence, Illír tartományok)
- A Svájci Konföderáció semlegességének garantálása
A Szent Szövetség és a négyes szövetség
A bécsi kongresszus rendszerének fenntartására két szövetségi rendszer jött létre. A Szent Szövetséget I. Sándor orosz cár kezdeményezésére hozták létre 1815 szeptemberében. Ez egy konzervatív, vallási alapokon nyugvó szövetség volt, amelyhez szinte minden európai uralkodó csatlakozott, kivéve az angol régensherceget, a pápát és a török szultánt. A szövetség célja a keresztény értékek és a legitim monarchiák védelme volt.
A négyes szövetség (Nagy-Britannia, Oroszország, Poroszország és Ausztria között) konkrétabb katonai és politikai együttműködést jelentett. Célja elsősorban egy esetleges francia terjeszkedés megakadályozása volt. 1818-ban Franciaország is csatlakozott a szövetséghez, így az ötös szövetséggé alakult.
A kongresszusi rendszer működése és jelentősége
A bécsi kongresszus után rendszeres időközönként újabb kongresszusokat tartottak (Aachen 1818, Troppau 1820, Laibach 1821, Verona 1822), ahol a nagyhatalmak egyeztették politikájukat és döntöttek az európai ügyekben. Ez volt az első olyan nemzetközi rendszer, amely rendszeres konzultációs mechanizmust hozott létre a nagyhatalmak között.
A rendszer legfőbb eredménye, hogy közel 40 évig sikerült megőrizni a békét Európában a nagyhatalmak között. Ugyanakkor a kongresszusi rendszer nem tudott megfelelő választ adni a 19. század két nagy kihívására: a nacionalizmusra és a liberalizmusra. A rendszer végül az 1848-as forradalmak során kezdett felbomlani, és véglegesen az 1854-56-os krími háborúval szűnt meg.
A rendszer értékelése
A bécsi kongresszus rendszere ellentmondásos örökséget hagyott maga után. Pozitívuma, hogy:
- Hosszú békeidőszakot biztosított Európában
- Megteremtette a modern diplomácia alapjait
- Létrehozta az első működő nemzetközi rendszert
- Bevezette a hatalmi egyensúly elvét
Negatívumai között említhető:
- Figyelmen kívül hagyta a nemzeti törekvéseket
- Konzervatív jellege miatt elfojtotta a társadalmi reformtörekvéseket
- Nem vette figyelembe a gazdasági és társadalmi változásokat
- A nagyhatalmak érdekeinek rendelte alá a kisebb államok érdekeit
A bécsi kongresszus rendszere jelentős hatással volt a későbbi nemzetközi kapcsolatokra is. Számos eleme (például a nagyhatalmak rendszeres találkozói, a kollektív biztonság elve) a modern nemzetközi rendszerben is megtalálható. A kongresszus által létrehozott területi rendezés egyes elemei egészen az első világháborúig fennmaradtak.