A müncheni egyezmény az 1938. szeptember 29-30-án megkötött nemzetközi szerződés, amely a második világháború közvetlen előzményének tekinthető. Az egyezményt Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Olaszország írta alá, Csehszlovákia részvétele nélkül döntöttek az ország területi felosztásáról. Ez az esemény az appeasement (megbékéltetési) politika legjellemzőbb példája, amely végül kudarcot vallott a náci Németország agresszív terjeszkedési politikájával szemben.
Történelmi előzmények és körülmények
Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés jelentősen átrajzolta Közép-Európa térképét. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával létrejött Csehszlovákia területén jelentős német kisebbség élt, főként a Szudéta-vidéken. Hitler hatalomra kerülése után a német külpolitika egyik fő célja lett a versailles-i békeszerződés revíziója és a német nyelvű területek „visszaszerzése”. A Szudéta-vidéken élő németség helyzetét a náci propaganda felhasználta céljai eléréséhez, és egyre erőteljesebben követelte a terület Németországhoz csatolását.
1938-ra a nemzetközi helyzet rendkívül feszültté vált. Az Anschluss (Ausztria Németországhoz csatolása) márciusi végrehajtása után Hitler következő célpontja Csehszlovákia lett. A nyugati hatalmak, különösen Nagy-Britannia miniszterelnöke, Neville Chamberlain, minden áron el akarta kerülni egy újabb európai háború kitörését, ezért a megbékéltetés politikáját követte.
A müncheni konferencia és következményei
A müncheni konferencián a következő főbb döntések születtek:
- Csehszlovákiának át kell adnia a Szudéta-vidéket Németországnak
- A területátadást október 1. és 10. között kell végrehajtani
- A területen élő nem német lakosság optálási jogot kap
- A fennmaradó csehszlovák állam területi integritását a négy nagyhatalom garantálja
A müncheni egyezmény azonnali és hosszú távú következményekkel járt:
Azonnali következmények:- Csehszlovákia elvesztette területének és lakosságának jelentős részét- Az ország védelmi rendszere összeomlott- A csehszlovák gazdaság jelentős része német kézbe került- Lengyelország és Magyarország is területi követelésekkel lépett fel
Hosszú távú következmények:- A megbékéltetési politika kudarca nyilvánvalóvá vált- Hitler még agresszívebb külpolitikába kezdett- 1939 márciusában Németország megszállta Csehszlovákia maradék területeit- A nyugati hatalmak felismerték, hogy a náci Németországgal szemben csak az erő politikája lehet eredményes
Az egyezmény történelmi értékelése
A müncheni egyezmény a XX. század egyik legvitatottabb diplomáciai eseménye. Chamberlain híres mondata – „Békét hoztam a mi időnkre” – a történelem egyik legnagyobb tévedésének bizonyult. Az egyezmény nem akadályozta meg, hanem inkább elősegítette a második világháború kitörését, mivel:
- Megerősítette Hitler hitét abban, hogy a nyugati hatalmak nem fognak érdemben fellépni területszerző politikájával szemben
- Meggyengítette Közép-Európa demokratikus államait
- Aláásta a kollektív biztonsági rendszerbe vetett hitet
- Demoralizálta a náci Németországgal szembenálló erőket
A müncheni egyezmény tanulságai a mai napig érvényesek a nemzetközi kapcsolatokban. Megmutatta, hogy az agresszorral szembeni engedékenység nem vezet tartós békéhez, és hogy a kisebb államok érdekeinek feláldozása a nagyhatalmak által súlyos következményekkel járhat az egész nemzetközi rendszerre nézve.
Az egyezmény a magyar külpolitika szempontjából is jelentős volt, hiszen az első bécsi döntés (1938. november 2.) közvetlen előzményének tekinthető. Magyarország a müncheni egyezmény után, a megváltozott nemzetközi helyzetben tudta érvényesíteni területi követeléseit Csehszlovákiával szemben.
Összességében a müncheni egyezmény a második világháború előtti nemzetközi kapcsolatok mélypontját jelentette, és példaértékű tanulsággal szolgál arra vonatkozóan, hogy az agresszióval szemben történő meghátrálás hosszú távon súlyosabb következményekkel járhat, mint az időben történő határozott fellépés.