A magyar jogtörténet egyik legmeghatározóbb alakja Werbőczy István (1458-1541), aki nemcsak korának kiemelkedő jogásza és politikusa volt, hanem a magyar szokásjog első átfogó összefoglalójának megalkotója is. A Tripartitum (teljes nevén: Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae – Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve) olyan jelentőségű mű, amely évszázadokon át meghatározta a magyar jogrendszer fejlődését.
Werbőczy István életútja és politikai pályafutása
Werbőczy István köznemesi családból származott, és kiváló képzettséget szerzett. Tanulmányait feltehetően a krakkói egyetemen végezte, ahol alapos jogi ismeretekre tett szert. Pályafutását a királyi kancellárián kezdte, ahol fokozatosan emelkedett a ranglétrán. 1502-től az országgyűlések egyik legaktívabb résztvevője volt, és a köznemesség vezéralakjává vált. 1516-ban személynök lett, ami a királyi jelenlét bíróságának vezetését jelentette.
Politikai tevékenységében következetesen képviselte a köznemesség érdekeit a főnemességgel szemben. Az 1505-ös rákosi végzés egyik megfogalmazója volt, amely kimondta, hogy ha II. Ulászló fiúörökös nélkül halna meg, akkor csak magyar származású királyt választanak. Később, a Mohács utáni időszakban Szapolyai János oldalára állt, aki nádorrá nevezte ki 1525-ben.
A Tripartitum jelentősége és tartalma
A Tripartitum megírására II. Ulászló király adott megbízást 1504-ben. A mű elkészítése több mint tíz évet vett igénybe, és 1514-re készült el. Bár az országgyűlés elfogadta, és a király is jóváhagyta, a főnemesség ellenállása miatt nem került sor a királyi pecséttel való megerősítésére, így formálisan nem emelkedett törvényerőre. Ennek ellenére a gyakorlatban a magyar jogrendszer alapvető forrásává vált.
A Tripartitum három részből áll (innen a neve is):
- Az első rész a nemesi magánjogot tartalmazza
- A második rész a perjogot és a jogforrásokat tárgyalja
- A harmadik rész a különböző területek (városok, jobbágyok, stb.) különleges jogait foglalja össze
A mű legfontosabb elemei közé tartozik a Szent Korona-tan kifejtése, amely szerint a magyar állam szuverenitását a Szent Korona testesíti meg. A nemesség jogait és kiváltságait is részletesen tárgyalja, többek között a híres „egy és ugyanazon nemesség” elvét, amely szerint minden nemes azonos jogokkal rendelkezik.
A Tripartitum hatása és öröksége
A Tripartitum jelentősége több szempontból is kiemelkedő. Először is, ez volt az első olyan átfogó joggyűjtemény, amely a magyar szokásjogot írásba foglalta. Másodszor, bár hivatalosan nem vált törvénnyé, a gyakorlatban mégis a magyar jogrendszer alapjává vált, és egészen 1848-ig meghatározó jelentőségű maradt.
A mű hatása a magyar jogfejlődésre felbecsülhetetlen. Nemcsak a nemesi jogokat és kiváltságokat rögzítette, hanem a magyar alkotmányos gondolkodás alapjait is lefektette. A Szent Korona-tan megfogalmazásával olyan államelméleti alapot teremtett, amely évszázadokon át meghatározta a magyar közjogi gondolkodást.
A Tripartitum jelentősége a jogtörténeti szempontokon túl kulturális és nyelvi szempontból is kiemelkedő. Bár latin nyelven íródott, később magyar fordításai is készültek, ami hozzájárult a magyar jogi szaknyelv fejlődéséhez. A mű szerkezete, logikus felépítése pedig a korabeli európai jogtudomány magas színvonalát tükrözi.
Összegzés
Werbőczy István és a Tripartitum a magyar jogtörténet megkerülhetetlen részei. A mű nemcsak a korabeli joggyakorlat összefoglalása, hanem olyan alapvető dokumentum, amely évszázadokon át meghatározta a magyar jogrendszer fejlődését. Werbőczy munkássága példaértékű abból a szempontból is, hogy miként lehet a szokásjogot rendszerezett, írott formába önteni.
A Tripartitum hatása a mai napig érezhető a magyar jogrendszerben és közgondolkodásban. Bár számos eleme már nem része a hatályos jognak, történeti jelentősége és a benne megfogalmazott alapelvek egy része ma is releváns. A mű tanulmányozása elengedhetetlen a magyar jogtörténet és alkotmánytörténet megértéséhez.