II. Rákóczi Ferenc diplomáciai tevékenysége a szabadságharc egyik legfontosabb pillére volt, amely meghatározta a küzdelem nemzetközi kontextusát és lehetőségeit. A fejedelem már a szabadságharc kezdetétől tudatában volt annak, hogy a Habsburg Birodalom elleni sikeres küzdelemhez elengedhetetlen a nemzetközi támogatás megszerzése és a kedvező diplomáciai helyzet kialakítása.
A diplomáciai kapcsolatok kiépítése és főbb irányai
Rákóczi diplomáciájának legfontosabb célpontja XIV. Lajos francia király udvara volt. A francia kapcsolat már a szabadságharc előkészítése során kialakult, amikor Rákóczi a bécsújhelyi börtönből való szökése után Lengyelországban tartózkodott. XIV. Lajos, aki ekkor a spanyol örökösödési háborúban (1701-1714) harcolt a Habsburgok ellen, természetes szövetségesként tekintett a magyar felkelőkre. A francia udvar havi pénzsegélyt (subsidium) folyósított, katonai tanácsadókat és hadmérnököket küldött Magyarországra.
A másik fontos diplomáciai irány a lengyel-litván kapcsolat volt. II. Ágost lengyel király, bár hivatalosan nem támogathatta a felkelést, hallgatólagosan engedélyezte a magyar ügy támogatását. A lengyel főurak közül sokan segítették Rákóczit, területükön toborzóhelyeket és raktárakat létesíthettek a kurucok. Különösen fontos volt Sieniawski hetman és felesége támogatása.
Nemzetközi szerződések és szövetségi kísérletek
1704-ben Rákóczi követei megkötötték a francia-magyar szövetségi szerződést, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. XIV. Lajos ugyanis sosem ratifikálta a megállapodást, így az nem emelkedett nemzetközi jogi érvényre. Ennek ellenére a francia támogatás a szabadságharc végéig fennmaradt, bár mértéke folyamatosan csökkent.
1707-ben került sor a varsói szerződés megkötésére I. Péter orosz cárral. A megállapodás értelmében az orosz uralkodó támogatta volna Rákóczi lengyel királlyá választását, cserébe a fejedelem segített volna az orosz-svéd háborúban. A terv azonban meghiúsult a poltavai csata (1709) következtében, ahol XII. Károly svéd király döntő vereséget szenvedett.
Diplomáciai képviseletek és követek
Rákóczi kiterjedt diplomáciai hálózatot épített ki. Állandó követei voltak:
- Párizsban (Kökényesdi László)
- Varsóban (Nedeczky Sándor)
- Konstantinápolyban (Pápai János)
- Velencében (Brenner Domokos)
A követek feladata a kapcsolattartás, információszerzés és a magyar ügy képviselete volt. Rákóczi különös figyelmet fordított a megfelelő személyek kiválasztására, akik között találunk művelt arisztokratákat, katolikus papokat és köznemeseket is.
A diplomácia kudarca és tanulságai
A szabadságharc diplomáciai erőfeszítései végül nem hozták meg a várt eredményt. Ennek több oka is volt:
- A nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulása (a francia hadsereg sorozatos vereségei)
- A potenciális szövetségesek saját problémái (pl. az északi háború)
- A Habsburg Birodalom nemzetközi tekintélye és ereje
- A magyar ügy másodlagos jelentősége az európai politikában
A szatmári béke (1711) megkötésekor Rákóczi már gyakorlatilag teljesen elszigetelődött diplomáciailag. XIV. Lajos nem tudott érdemben segíteni, az orosz támogatás elmaradt, a török pedig még nem volt készen egy újabb Habsburg-ellenes háborúra.
Összegzés és történelmi jelentőség
Rákóczi diplomáciája, bár végül nem érte el fő célját, mégis jelentős eredményeket ért el. A fejedelem bebizonyította, hogy a magyar ügy európai jelentőségű kérdés, és Magyarország képes önálló külpolitikát folytatni. A kiépített diplomáciai kapcsolatok és megszerzett tapasztalatok a későbbi magyar diplomácia számára is tanulságul szolgáltak.
A szabadságharc diplomáciai tevékenysége azt is megmutatta, hogy egy közép-európai állam számára mennyire fontos a nagyhatalmak közötti egyensúlyozás és a rugalmas szövetségi politika. Rákóczi felismerte, hogy a magyar függetlenség csak széles nemzetközi támogatással valósítható meg, még ha ez a felismerés a korabeli viszonyok között nem is vezethetett sikerre.