A Hohenzollern-dinasztia Európa egyik legjelentősebb uralkodóháza volt, amely meghatározó szerepet játszott nem csak Poroszország, hanem egész Németország történelmében. A család eredetileg egy sváb nemesi nemzetség volt, nevüket a Hohenzollern várról kapták, amely ma is áll Württembergben. A dinasztia felemelkedése a középkor végén kezdődött, és a 19. század végére Európa egyik legbefolyásosabb uralkodóházává váltak.
A dinasztia korai története és felemelkedése
A Hohenzollernek első jelentős politikai sikere 1415-höz köthető, amikor Zsigmond magyar király és német-római császár Brandenburg őrgrófságát adományozta I. Frigyes nürnbergi várgrófnak. Ez a momentum tekinthető a család valódi hatalmi pozícióba kerülése kezdetének. A brandenburgi választófejedelemség megszerzésével a Hohenzollernek bekerültek a Német-római Birodalom legbefolyásosabb fejedelmei közé.
A család két ágra szakadt: a sváb katolikus ágra, amely megmaradt eredeti birtokain, és az északi protestáns ágra, amely Brandenburgban alakította ki hatalmi központját. A protestáns ág története szorosan összefonódott Poroszország felemelkedésével.
A porosz állam kiépítése
A dinasztia igazi felemelkedése a 17. században kezdődött. 1618-ban a Hohenzollernek megszerezték a Porosz Hercegséget, ami által jelentősen megnövelték területeiket. Frigyes Vilmos, a „Nagy Választófejedelem” (1640-1688) uralkodása alatt kezdődött meg a modern porosz állam kiépítése. Ő hozta létre az állandó hadsereget, fejlesztette a közigazgatást és merkantilista gazdaságpolitikát folytatott.
A dinasztia egyik legjelentősebb alakja I. Frigyes volt, aki 1701-ben porosz királlyá koronáztatta magát. Ettől kezdve a Hohenzollernek már nem csak választófejedelmek, hanem királyok is voltak. A királyi cím megszerzése új korszakot nyitott a család történetében.
A porosz nagyhatalom megteremtői
A 18. század során a Hohenzollernek módszeresen építették Poroszország hatalmát. I. Frigyes Vilmos, a „káplárkirály” (1713-1740) létrehozta Európa egyik legerősebb hadseregét és hatékony államigazgatást épített ki. Fia, II. (Nagy) Frigyes (1740-1786) uralkodása alatt Poroszország európai nagyhatalommá vált. Sikeres háborúk során megszerezte Sziléziát, és jelentős belső reformokat hajtott végre.
A német egység megteremtése
A 19. században a Hohenzollernek vezető szerepet játszottak a német egység megteremtésében. I. Vilmos király és kancellárja, Otto von Bismarck három háború során (dán, osztrák, francia) egyesítette Németországot porosz vezetéssel. 1871-ben I. Vilmost német császárrá koronázták, így a Hohenzollernek immár nem csak porosz királyok, hanem német császárok is lettek.
A dinasztia öröksége
A Hohenzollernek uralma az első világháború végén, 1918-ban ért véget, amikor II. Vilmos császár lemondásra kényszerült. A dinasztia öröksége azonban máig él:
- Megteremtették a modern porosz államot, amely a német egyesítés alapja lett
- Kialakították a híres porosz katonai és hivatalnoki erényeket
- Jelentős kulturális örökséget hagytak hátra (pl. potsdami Sanssouci palota)
- Poroszország alatt Berlin Európa jelentős kulturális és tudományos központjává vált
A Hohenzollernek uralkodási stílusát a következők jellemezték:
- Erős központosított államhatalom
- Hatékony bürokrácia és közigazgatás
- Erős hadsereg fenntartása
- Takarékos államháztartás
- Protestáns etika és munkaszellem
A dinasztia történelmi jelentősége vitathatatlan: egy kis őrgrófságból európai nagyhatalmat építettek, majd vezetésükkel jött létre az egységes Németország. A porosz állam általuk kialakított szervezeti és kulturális öröksége a mai napig érezteti hatását a német közigazgatásban és társadalomban.
Érettségi szempontjából különösen fontos kiemelni a következő fordulópontokat: az 1415-ös brandenburgi őrgrófság megszerzését, az 1701-es porosz királyi cím megszerzését, Nagy Frigyes uralkodását és a német egység 1871-es megteremtését. Ezek azok a kulcsdátumok, amelyeket minden vizsgázónak ismernie kell.