A holland gyarmatbirodalom a 16. századtól a 20. század közepéig terjedő időszakban a világ egyik legjelentősebb tengeri és kereskedelmi birodalma volt. A Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) és a Holland Nyugat-indiai Társaság (WIC) tevékenysége révén Hollandia jelentős területeket szerzett Ázsiában, Afrikában és Amerikában. A holland gyarmatosítás különlegessége, hogy elsősorban kereskedelmi célú volt, és kevésbé koncentrált a területszerzésre, mint például a brit vagy spanyol gyarmatbirodalom.
A holland gyarmatbirodalom kialakulása és a „holland aranykor”
A 16. század végén, miután Hollandia kivívta függetlenségét Spanyolországtól, rendkívül gyors gazdasági fejlődésnek indult. A holland kereskedők már korábban is jelentős szerepet játszottak az európai kereskedelemben, de most globális szintre terjesztették ki tevékenységüket. 1602-ben megalakult a Holland Kelet-indiai Társaság, amely monopoljogokat kapott az Ázsiával folytatott kereskedelemre. A társaság hamarosan a világ első multinacionális vállalata lett, saját hadsereggel, flottával és diplomáciai jogkörökkel.
A holland gyarmatosítás főbb állomásai és területei:
- Indonéz szigetvilág (Holland Kelet-India) – a legjelentősebb gyarmat
- Ceylon (ma Srí Lanka)
- Új-Amszterdam (később New York)
- Dél-afrikai területek (Fokföld)
- Karib-tengeri szigetek (pl. Curaçao, Aruba)
- Brazil területek (időszakosan)
- Tajvan (időszakosan)
A 17. század a „holland aranykor” időszaka volt, amikor Hollandia a világ vezető kereskedelmi és tengeri hatalmává vált. Amsterdam a nemzetközi kereskedelem központja lett, és a holland flotta uralta a világtengereket. A gyarmatokról származó fűszerek, különösen a szerecsendió, szegfűszeg és fahéj kereskedelme hatalmas profitot hozott. A Holland Kelet-indiai Társaság részvényeit a világ első tőzsdéjén, az amszterdami tőzsdén jegyezték.
Gyarmati közigazgatás és gazdasági rendszer
A holland gyarmati rendszer különlegessége volt a közvetett uralom módszere. A helyi uralkodókat általában meghagyták pozíciójukban, de holland felügyelet alatt. A Holland Kelet-Indiában bevezetett „cultuurstelsel” (művelési rendszer) kötelezte a helyi földműveseket, hogy földjük egy részén exportnövényeket (kávé, tea, cukornád) termesszenek a holland kormányzat számára.
A gyarmati gazdálkodás főbb jellemzői:
- Ültetvényes gazdálkodás
- Kényszermunka rendszere
- Monokultúrás termelés
- Kereskedelmi monopolhelyzet
- Nyersanyagok kiaknázása
A holland gyarmatbirodalom hanyatlása
A 18. században Hollandia fokozatosan vesztett jelentőségéből, ahogy Nagy-Britannia és Franciaország vette át a vezető szerepet a gyarmatosításban. A napóleoni háborúk időszakában számos gyarmatot ideiglenesen elvesztettek, bár a bécsi kongresszus (1815) után többségüket visszakapták. A 19. században a holland gyarmati rendszer modernizálódott, de továbbra is jelentős kizsákmányolás jellemezte.
A második világháború során Japán megszállta Holland Kelet-Indiát, ami súlyos csapást jelentett a holland gyarmati rendszerre. A háború után megindult a dekolonizáció folyamata:
- 1945-49: Indonézia függetlenségi háborúja
- 1954: Új-Guinea kérdése
- 1975: Suriname függetlenné válása
A mai holland királysághoz már csak a Karib-térségben található néhány kisebb sziget tartozik (pl. Aruba, Curaçao). A gyarmati múlt öröksége azonban ma is érezhető a holland társadalomban és kultúrában, például a jelentős indonéz és suriname-i bevándorló közösségek jelenlétében, valamint a holland konyha és művészet egzotikus hatásaiban.
A gyarmati örökség napjainkban
A holland gyarmatosítás hosszú távú hatásai ma is megfigyelhetők. Indonéziában például a holland közigazgatási rendszer számos eleme fennmaradt, és a holland nyelv is hatással volt az indonéz nyelvre. A volt gyarmatok és Hollandia között ma is élénk gazdasági és kulturális kapcsolatok vannak. A holland kormány az utóbbi években többször is bocsánatot kért a gyarmati időszak alatt elkövetett atrocitásokért, különösen az indonéziai függetlenségi háború során történt eseményekért.