A Kijevi Rusz a középkori Kelet-Európa egyik legjelentősebb államalakulata volt, amely a 9. század végétől a 13. század közepéig állt fenn. Az állam kialakulása szorosan összefonódik a varég (viking) kereskedők és harcosok tevékenységével, akik a híres „varégok útján” közlekedtek észak-déli irányban, a Baltikumtól a Fekete-tengerig.
Az állam kialakulása és területi fejlődése
A Kijevi Rusz megalapítása a hagyomány szerint Rurik varég fejedelemhez köthető (862), aki Novgorodban telepedett le. Utódai közül Oleg fejedelem áthelyezte a központot Kijevbe (882), ami stratégiai szempontból kedvezőbb fekvésű volt. A város fekvése ideális volt, hiszen itt keresztezték egymást a fontos kereskedelmi útvonalak, és innen könnyebben lehetett ellenőrizni a környező szláv törzseket.
Az állam fénykorát Nagy Vlagyimir (980-1015) és Bölcs Jaroszláv (1019-1054) uralkodása alatt élte. Vlagyimir legnagyobb jelentőségű tette a kereszténység felvétele volt 988-ban, ami által a Kijevi Rusz bekapcsolódott az európai keresztény kultúrkörbe, ugyanakkor a bizánci civilizáció hatása alá került. Jaroszláv pedig kodifikálta az első törvénykönyvet, a Russzkaja Pravdát.
Államszervezet és társadalmi berendezkedés
A Kijevi Rusz államszervezete hierarchikus felépítésű volt, amelynek csúcsán a nagyfejedelem (később király) állt. A hatalom öröklődése a szeniorátus elve alapján történt, ami azt jelentette, hogy nem feltétlenül az elhunyt uralkodó legidősebb fia, hanem a dinasztia legidősebb férfi tagja örökölte a trónt.
- A társadalom élén a bojárok álltak, akik a fejedelem katonai kíséretéből emelkedtek ki
- A városi lakosság főként kereskedőkből és kézművesekből állt
- A falvakban szabad parasztok (szmerdek) és félszabad állapotú földművesek éltek
- A társadalom alján a rabszolgák (holopok) helyezkedtek el
A közigazgatás alapegységei a volosztyok voltak, amelyeket a fejedelem által kinevezett helytartók (poszadnyikok) irányítottak. A városokban jelentős szerepet játszottak a vecsénak nevezett népgyűlések, amelyek beleszólhattak a város ügyeibe, sőt, esetenként még a fejedelem személyéről is dönthettek.
Gazdasági élet és kereskedelem
A Kijevi Rusz gazdasági életében meghatározó szerepet játszott a kereskedelem. A fő kereskedelmi útvonal, a „varégok útja” észak-déli irányban szelte át az országot, összekötve a Baltikumot a Fekete-tengerrel. A legfontosabb exportcikkek közé tartoztak a prémek, a méz, a viasz és a rabszolgák, míg importként főként luxuscikkeket, fegyvereket és bizánci selymet hoztak be.
A mezőgazdaságban az égetéses-irtásos földművelés volt jellemző, ami mellett jelentős szerepet játszott az állattenyésztés és a vadászat is. A városokban fejlett volt a kézműipar, különösen a fémművesség, az ékszerkészítés és a fegyvergyártás.
Kulturális fejlődés és örökség
A kereszténység felvétele után gyors kulturális fejlődés indult meg. A cirill írás elterjedése lehetővé tette az írásbeliség kialakulását. Számos templom és kolostor épült, amelyek nemcsak vallási, hanem kulturális központként is működtek. A krónikaírás is virágzott, ennek legismertebb példája a Nyesztor-krónika.
Az építészetben a bizánci hatás érvényesült, amit jól példáz a kijevi Szófia-székesegyház. A művészetben különösen az ikonfestészet és a mozaikkészítés fejlődött magas szintre. Az oktatás is fejlődésnek indult, elsősorban a kolostorokhoz kapcsolódóan.
A Kijevi Rusz hanyatlása és öröksége
A 12. századtól kezdve az állam fokozatosan részfejedelemségekre bomlott, amit a trónöröklési rendszer is elősegített. A végső csapást a mongol hódítás jelentette a 13. század közepén. A Kijevi Rusz öröksége azonban tovább élt: területén később három keleti szláv állam jött létre: a Moszkvai Fejedelemségből kifejlődő Oroszország, valamint Ukrajna és Belarusz.
A Kijevi Rusz jelentősége abban áll, hogy megteremtette a keleti szláv államiság alapjait, és olyan kulturális-vallási örökséget hozott létre, amely máig meghatározó Kelet-Európában. Az állam példát mutatott arra is, hogyan lehet sikeresen ötvözni a különböző kulturális hatásokat: a skandináv államszervezési elveket, a bizánci kereszténységet és a szláv hagyományokat.