A Kárpát-medence történelme során mindig is népek olvasztótégelyeként szolgált, ahol különböző kultúrák, nyelvek és etnikumok találkoztak és keveredtek egymással. Ez a földrajzi térség természetes határaival és kedvező életfeltételeivel vonzó célpontja volt a különböző népcsoportok letelepedésének és vándorlásainak.
Őskori és ókori népek
A térség első ismert lakosai között találjuk a különböző őskori népcsoportokat, majd az i.e. 1. évezredben megjelenő illíreket, trákokat és keltákat. A rómaiak érkezése előtt a kelták jelentős civilizációt hoztak létre a térségben, különösen a Dunántúlon. A Római Birodalom időszakában (i.e. 1. század – i.sz. 5. század) a terület nyugati része Pannonia provincia néven került be a történelembe, míg keleten a dákok állama helyezkedett el.
A népvándorlás korában számos nép vonult át vagy telepedett meg rövidebb-hosszabb időre a Kárpát-medencében:
- Hunok (4-5. század)
- Gepidák (5-6. század)
- Longobárdok (6. század)
- Avarok (6-9. század)
- Szlávok (6. századtól folyamatosan)
A magyar honfoglalás és az azt követő időszak
A magyarok 895-896-os honfoglalása alapvetően megváltoztatta a Kárpát-medence etnikai képét. A területen ekkor már élő szláv népcsoportok mellett a magyarok váltak domináns népességgé. Az államalapítás után Szent István tudatosan nyitott politikát folytatott más népek befogadása terén, amit híres Intelmekben megfogalmazott gondolata is tükröz: „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”.
A középkor folyamán további jelentős népcsoportok települtek be:
- Németek (szászok) – 12-13. század
- Kunok és jászok – 13. század
- Románok – 13-14. századtól
- Szerbek – 14-15. századtól
- Szlovákok – folyamatos betelepülés
A török hódoltság időszaka (16-17. század) jelentősen átrendezte a Kárpát-medence etnikai viszonyait. A magyar lakosság jelentős része elpusztult vagy elvándorolt, különösen az Alföldön. A 18. században, a török kiűzése után nagyarányú betelepítések kezdődtek, elsősorban németek (svábok), szlovákok, szerbek és románok érkeztek a ritkán lakott területekre.
Modern kori etnikai viszonyok
A 19. század végére a Kárpát-medence etnikai képe rendkívül sokszínűvé vált. A magyarok mellett jelentős számban éltek:
- Románok – főként Erdélyben
- Szlovákok – a Felvidéken
- Szerbek – a Délvidéken
- Németek – szórványosan az egész területen
- Ruszinok – Kárpátalján
- Horvátok – a déli területeken
- Szlovének – a nyugati határszélen
A trianoni békeszerződés (1920) alapvetően megváltoztatta a térség politikai és etnikai viszonyait. A korábban egységes magyar államterület felosztásával az egyes népcsoportok különböző államok fennhatósága alá kerültek, ugyanakkor jelentős magyar kisebbségek maradtak az utódállamokban.
A 20. század során további jelentős változások történtek a népesség összetételében:
- A holokauszt során elpusztult a jelentős zsidó lakosság nagy része
- A második világháború után a németek nagy részét kitelepítették
- Lakosságcserék történtek (pl. magyar-szlovák, magyar-csehszlovák)
- A szocialista időszak iparosítása belső migrációt eredményezett
Napjainkban a Kárpát-medence továbbra is több állam területén osztozik, és bár az etnikai összetétel egyszerűsödött az elmúlt évszázadhoz képest, még mindig jelentős kisebbségek élnek az egyes országokban. A térség etnikai sokszínűsége, bár más formában, de továbbra is meghatározó jellemzője maradt a régiónak.
A 21. században új kihívásként jelentkezik a globalizáció és az európai integráció hatása az etnikai viszonyokra. A határok átjárhatósága, a munkavállalási lehetőségek bővülése és a kulturális keveredés új dimenziókat nyit a Kárpát-medence népeinek együttélésében.