A jugoszláv polgárháború a 20. század egyik legvéresebb európai konfliktusa volt, amely Jugoszlávia felbomlásához vezetett. A háború gyökerei mélyen a történelembe nyúlnak vissza, és szorosan összefüggenek a balkáni térség etnikai, vallási és kulturális sokszínűségével.
Előzmények és okok
Josip Broz Tito 1980-ban bekövetkezett halála után Jugoszlávia súlyos politikai és gazdasági válságba került. A szövetségi állam hat tagköztársasága (Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró és Macedónia) között egyre élesebbé váltak az ellentétek. A problémákat súlyosbította az 1980-as években kibontakozó gazdasági válság, a magas infláció és a növekvő munkanélküliség.
A nacionalista törekvések felerősödését nagyban elősegítette Slobodan Milošević szerb politikus hatalomra kerülése 1987-ben. Milošević a „Nagy-Szerbia” eszméjét hirdette, amely szerint minden szerbnek egy államban kell élnie. Ez különösen veszélyes volt, mivel jelentős szerb kisebbség élt a többi tagköztársaságban is.
A háború kitörése és főbb események
A konfliktus első szakasza 1991-ben kezdődött, amikor Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét. Míg Szlovénia esetében a harcok mindössze tíz napig tartottak, Horvátországban véres háború bontakozott ki. A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a szerb szabadcsapatok jelentős területeket foglaltak el, létrehozva a „Krajinai Szerb Köztársaságot”.
A háború legvéresebb szakasza 1992-ben kezdődött, amikor Bosznia-Hercegovina is kikiáltotta függetlenségét. A boszniai konfliktus során mindhárom fő etnikai csoport (bosnyákok, szerbek és horvátok) harcolt egymás ellen. A háború során számos háborús bűncselekmény történt, köztük a srebrenicai mészárlás 1995-ben, ahol több mint 8000 bosnyák férfit és fiút gyilkoltak meg szerb erők.
A háború következményei
- Több mint 100.000 halálos áldozat
- Körülbelül 2 millió menekült
- Jelentős anyagi károk és gazdasági visszaesés
- Új államok létrejötte: Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Szerbia és Montenegró (utóbbi kettő 2006-ban vált szét)
- Etnikai tisztogatások és népességmozgások
Nemzetközi beavatkozás és békekötés
A nemzetközi közösség kezdetben tétlenül szemlélte az eseményeket, majd fokozatosan növelte szerepvállalását. Az ENSZ békefenntartókat küldött a térségbe (UNPROFOR), de jelenlétük nem tudta megakadályozni a további atrocitásokat. 1995-ben a NATO légicsapásokat indított a szerb célpontok ellen (Operation Deliberate Force), ami jelentősen hozzájárult a háború befejezéséhez.
A konfliktust az 1995-ös daytoni békeszerződés zárta le, amely három entitásra osztotta Bosznia-Hercegovinát: a Bosznia-hercegovinai Föderációra (bosnyák-horvát), a Szerb Köztársaságra és a Brčkói Körzetre. A békeszerződés bár véget vetett a harcoknak, de nem oldotta meg teljesen az etnikai feszültségeket.
A háború utóélete és tanulságai
A háborús bűnök kivizsgálására létrehozták a hágai Nemzetközi Törvényszéket (ICTY), amely számos háborús bűnöst ítélt el, köztük Slobodan Miloševićet is, aki azonban 2006-ban, még az ítélethozatal előtt meghalt a hágai börtönben. A konfliktus máig ható következményekkel jár: a térség államai között továbbra is feszültségek vannak, különösen Koszovó 2008-as függetlenedése miatt, amit Szerbia a mai napig nem ismer el.
A jugoszláv polgárháború fontos tanulságokkal szolgál a nemzetközi közösség számára. Megmutatta, hogy a nacionalizmus és az etnikai feszültségek milyen pusztító következményekkel járhatnak, valamint rávilágított a hatékony nemzetközi beavatkozás fontosságára a hasonló konfliktusok megelőzésében és kezelésében.