Az afganisztáni szovjet beavatkozás a hidegháború egyik legjelentősebb közvetett konfliktusa volt, amely alapvetően meghatározta a Szovjetunió későbbi sorsát és a nemzetközi erőviszonyokat. A közel tíz évig tartó háború nemcsak katonai, de politikai és társadalmi szempontból is meghatározó jelentőségű volt, gyakran „szovjet Vietnámként” is emlegetik.
Előzmények és a beavatkozás okai
Afganisztán már az 1970-es években is instabil politikai helyzetben volt. 1978-ban az Afgán Népi Demokratikus Párt (ANDP) vezetésével kommunista hatalomátvétel történt, az úgynevezett Szaur-forradalom keretében. Mohammed Taraki vezetésével olyan radikális reformokat vezettek be, amelyek szembefordították a lakosság jelentős részét a kormánnyal. A földreform, a nők jogainak kiterjesztése és a vallás szerepének csökkentése különösen nagy ellenállást váltott ki a tradicionális afgán társadalomban.
A Szovjetunió kezdetben csak tanácsadókkal és gazdasági segítségnyújtással támogatta az afgán kommunista rezsimet, azonban a belső ellentétek és a növekvő iszlamista ellenállás miatt egyre inkább szükségessé vált a közvetlen katonai beavatkozás. 1979 decemberében, miután Hafizullah Amin megbuktatta és meggyilkoltatta Tarakit, a szovjet vezetés a közvetlen beavatkozás mellett döntött.
A katonai intervenció lefolyása
1979. december 24-én kezdődött meg a szovjet csapatok bevonulása Afganisztánba. A beavatkozás első szakaszában a szovjet különleges erők (Szpecnaz) elfoglalták a stratégiai pontokat Kabulban, majd megölték Amint, és helyére Babrak Karmalt ültették. A következő években a szovjet csapatok létszáma elérte a 100,000 főt.
A mudzsahedin ellenállók gerilla-hadviselést folytattak, kihasználva a hegyes terep adottságait és a helyi lakosság támogatását. Az Egyesült Államok, Pakisztán és más országok jelentős támogatást nyújtottak az ellenállóknak, beleértve a Stinger föld-levegő rakétákat, amelyek különösen hatékonynak bizonyultak a szovjet helikopterek és repülőgépek ellen.
Nemzetközi reakciók és következmények
- Az ENSZ Közgyűlése elítélte a szovjet beavatkozást
- Az USA és számos nyugati ország bojkottálta az 1980-as moszkvai olimpiát
- Jimmy Carter amerikai elnök felfüggesztette a SALT-II szerződés ratifikálását
- A nyugati országok gazdasági szankciókat vezettek be a Szovjetunió ellen
A háború súlyos terhet jelentett a szovjet gazdaságnak, és jelentősen rontotta a Szovjetunió nemzetközi megítélését. A hivatalos adatok szerint több mint 15,000 szovjet katona vesztette életét, de a valós szám ennél magasabb lehetett. Az afgán civil áldozatok száma több százezerre tehető.
A kivonulás és hosszú távú hatások
Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése után a szovjet vezetés fokozatosan felismerte, hogy a háború nem nyerhető meg. 1988-ban Genfben megállapodás született a szovjet csapatok kivonásáról, amely 1989. február 15-én fejeződött be. A kivonulás után Afganisztánban polgárháború tört ki, amely végül a tálibok hatalomra kerüléséhez vezetett 1996-ban.
A háború hosszú távú következményei között említhető:
- A Szovjetunió nemzetközi tekintélyének csökkenése
- A szovjet gazdaság további gyengülése
- A mudzsahedin csoportok megerősödése, amely később a nemzetközi terrorizmus egyik forrása lett
- A szovjet társadalom kiábrándulása és a rendszer legitimációjának gyengülése
Az afganisztáni háború tanulságai a mai napig aktuálisak a nemzetközi kapcsolatokban és a katonai beavatkozások tervezésében. A konfliktus rámutatott arra, hogy egy technológiailag fejlett hadsereg sem képes feltétlenül győzedelmeskedni egy elszánt gerilla-ellenállással szemben, különösen ha az jelentős külső támogatást élvez és a helyi lakosság szimpátiáját bírja.
A háború emléke ma is él mind Oroszországban, mind Afganisztánban, és fontos tanulságokkal szolgál a nemzetközi kapcsolatok és a katonai stratégia területén. Az esemény a hidegháború egyik fordulópontjaként is értelmezhető, amely hozzájárult a Szovjetunió későbbi felbomlásához és a bipoláris világrend átalakulásához.