A keresztes hadjáratok a középkor egyik legmeghatározóbb eseménysorozata volt, amely alapvetően megváltoztatta Európa és a Közel-Kelet kapcsolatát, valamint jelentős hatással volt a kultúrára, gazdaságra és társadalomra egyaránt. A mozgalom kezdete a 11. század végére tehető, konkrétan 1095-re, amikor II. Orbán pápa a clermont-i zsinaton meghirdette az első keresztes hadjáratot.
Előzmények és kiváltó okok
A keresztes hadjáratok megindulásának több összetett oka volt. A szeldzsuk-törökök 1071-ben Manzikertnél döntő győzelmet arattak a Bizánci Birodalom felett, majd fokozatosan elfoglalták Kis-Ázsiát. Ez súlyos csapást jelentett a keresztény világnak, hiszen veszélybe került a szentföldi zarándoklatok útvonala. I. Alexiosz bizánci császár segítségért fordult a pápához, ami egybeesett az egyház azon törekvésével, hogy növelje befolyását és egyesítse a keresztény világot egy közös cél érdekében.
A társadalmi-gazásági háttér is kedvezett a hadjáratok megindításának. Európában ekkor már érvényesült a primogenitúra rendszere, ami azt jelentette, hogy csak az elsőszülött fiú örökölhetett, így sok másodszülött nemes számára a hadjárat lehetőséget jelentett a birtokszerzésre. Emellett a 11. század végére a kontinensen jelentős népességnövekedés következett be, ami szintén motiválta a keleti terjeszkedést.
A clermont-i zsinat és következményei
II. Orbán pápa 1095. november 27-én a clermont-i zsinaton tartott beszédében hirdette meg az első keresztes hadjáratot. A pápa beszédében több fontos elemet hangsúlyozott:
- A Szent Sír és a szent helyek felszabadításának szükségességét
- A keleti keresztények megsegítését
- A bűnbocsánat ígéretét a hadjáratban résztvevőknek
- A lovagi erények gyakorlásának lehetőségét
- Új területek megszerzésének lehetőségét
A beszéd hatására azonnal megindult a szervezkedés. A „Deus lo volt!” (Isten akarja!) jelszó gyorsan elterjedt Európában. A keresztesek a ruhájukra varrt kereszttel jelezték részvételüket a szent háborúban. A mozgalom azonban kezdetben kaotikusan indult, hiszen nemcsak a szervezett lovagseregek, hanem spontán népi keresztes csapatok is útnak indultak.
A népi keresztes hadjárat
Az első szervezett hadak indulása előtt, 1096 tavaszán már útnak indult egy főként szegény parasztokból álló sereg Remete Péter és Walter Sans-Avoir vezetésével. Ez a népi keresztes hadjárat azonban katasztrófába torkollott. A fegyelmezetlen, rosszul felszerelt tömeg végigfosztogatta útját, különösen súlyos zsidóüldözéseket hajtott végre a Rajna-vidéken. A sereg nagy része már Kis-Ázsiában elpusztult a szeldzsuk-törökökkel vívott harcokban.
Az első szervezett hadjárat megindulása
A tulajdonképpeni első keresztes hadjárat 1096 augusztusában indult meg négy nagy sereg formájában. A legfontosabb vezetők voltak:
- Bouillon Gottfried lotaringiai herceg
- Raymond toulouse-i gróf
- Bohemund tarantói herceg
- Robert normandiai herceg
Ez a szervezett hadjárat már sokkal sikeresebb volt. A seregek 1097-ben érték el Konstantinápolyt, ahol hűségesküt tettek a bizánci császárnak. Ezután több jelentős győzelmet arattak: elfoglalták Nikéát, győztek Doryleaumnál, majd 1098-ban bevették Antiochiát. Végül 1099-ben sikerült elfoglalniuk Jeruzsálemet, létrehozva ezzel a Jeruzsálemi Királyságot és több keresztes államot.
A keresztes hadjáratok kezdetének következményei
Az első keresztes hadjárat sikere hosszútávú következményekkel járt. A Szentföldön létrejött keresztes államok (Jeruzsálemi Királyság, Antióchiai Fejedelemség, Edesszai Grófság, Tripoliszi Grófság) új politikai realitást teremtettek a Közel-Keleten. Megindult a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok élénkülése Európa és a Levante között. A keresztes államok létrejötte ugyanakkor állandó konfliktusforrást jelentett a muszlim világgal, ami további hadjáratokat tett szükségessé az elkövetkező két évszázadban.
A keresztes hadjáratok kezdete tehát egy olyan folyamatot indított el, amely alapvetően meghatározta a középkori Európa történetét, és amelynek hatásai még ma is érezhetők a Közel-Kelet és a nyugati világ kapcsolatában.