A százéves háború a középkori Európa egyik legjelentősebb és leghosszabb konfliktusa volt, amely alapvetően meghatározta Franciaország és Anglia történelmét. A háború valójában nem pontosan száz évig tartott, hanem 116 éven át, 1337-től 1453-ig. A konfliktus kirobbanásának több összetett oka is volt, amelyek együttesen vezettek el a több mint egy évszázados küzdelemhez.
A háború közvetlen előzményei és okai
A konfliktus gyökerei a normann hódításig (1066) nyúlnak vissza, amikor Hódító Vilmos megszerezte az angol trónt. Az angol uralkodók ettől kezdve jelentős birtokokat tartottak francia területen, és vazallusként tartoztak a francia királynak. Ez a kettős státusz – egyfelől független uralkodóként, másfelől francia vazallusként – folyamatos feszültségforrást jelentett.
A közvetlen kiváltó okokat az alábbi tényezők alkották:
- Dinasztikus vita: A Capet-dinasztia egyenes ági férfiágának kihalása (1328) után vita alakult ki a francia trón öröklése körül. III. Edward angol király – aki anyai ágon a francia királyi család leszármazottja volt – igényt tartott a francia trónra, azonban a francia nemesség a száli frank törvényekre hivatkozva elutasította az anyai ági öröklést, és Valois Fülöpöt választotta királlyá.
- Területi viták: Az angol korona jelentős birtokokat tartott francia területen (Gascogne, Aquitania), amelyeket a francia uralkodók szerettek volna visszaszerezni.
- Gazdasági érdekellentétek: Flandria gazdag textilipari városai angol gyapjúra támaszkodtak, míg politikailag francia fennhatóság alatt álltak. Ez állandó konfliktushelyzetet teremtett.
A háború kitörésének közvetlen eseményei
1337-ben VI. Fülöp francia király elkobozta az angol király franciaországi birtokait, válaszul III. Edward bejelentette igényét a francia trónra. Ez a lépés hivatalosan is megindította a hosszú konfliktust. Az angol király szövetségeseket keresett a kontinensen, elsősorban a németalföldi területeken és a Német-római Birodalomban.
A háború első szakaszában (1337-1360) az angolok jelentős sikereket értek el. Ennek okai között szerepelt:
- Az angol hosszúíjászok hatékonysága, amely forradalmasította a középkori hadviselést
- A modern taktikai elemek alkalmazása az angol hadseregben
- Az angol flotta fölénye, amely lehetővé tette a gyors csapatmozgásokat
A háború kezdeti szakaszának meghatározó ütközetei voltak a Sluys-i tengeri csata (1340), ahol az angolok megsemmisítő vereséget mértek a francia flottára, valamint a Crécy-i csata (1346), ahol az angol íjászok döntő szerepet játszottak a francia lovagsereg legyőzésében.
A konfliktus társadalmi és gazdasági hatásai
A háború kitörése mindkét országban jelentős társadalmi és gazdasági változásokat indított el:
- Megnövekedett adóterhek a hadviselés finanszírozására
- A nemzeti öntudat erősödése mindkét országban
- A lovagi hadviselés hanyatlásának kezdete
- A pestis járvány (1348-1349) súlyosbította a háború okozta nehézségeket
A százéves háború kitörése alapvetően megváltoztatta a középkori Európa politikai és társadalmi viszonyait. A konfliktus nem csupán katonai szempontból volt jelentős, hanem hozzájárult a modern nemzetállamok kialakulásához, a hadviselés forradalmi változásaihoz és a középkori társadalmi struktúrák átalakulásához is.
A háború első szakaszában megmutatkozó angol sikerek ellenére a konfliktus végül francia győzelemmel zárult, ami nagyban köszönhető volt Jeanne d’Arc fellépésének és a francia hadsereg modernizációjának. A háború kitörésének körülményei és következményei máig tanulságosak a történészek számára, hiszen jól példázzák, hogyan vezethetnek dinasztikus viták, gazdasági érdekellentétek és területi követelések egy elhúzódó, nemzetközi konfliktushoz.