A hidegháború (1947-1991) a második világháború után kialakult nemzetközi rendszer meghatározó konfliktusa volt, amely alapvetően az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió, illetve szövetségeseik között zajlott. A konfliktus különlegessége, hogy közvetlen katonai összecsapásra a két szuperhatalom között nem került sor, azonban a feszültség és a nukleáris fenyegetettség állandóan jelen volt.
A hidegháború kialakulásának okai és értelmezési keretei
A hidegháború kialakulását több szempontból is értelmezhetjük. A tradicionalista értelmezés szerint a Szovjetunió agresszív terjeszkedő politikája volt a fő ok, amely ellen az USA kénytelen volt fellépni. Ez az értelmezés különösen az 1950-es években volt domináns, amikor a nyugati történetírás egyértelműen a szovjet expanzionizmust tekintette a konfliktus fő forrásának. A tradicionalisták szerint Sztálin már a második világháború alatt készült a nyugati demokráciák elleni konfrontációra, és tudatosan építette ki befolyási övezetét Kelet-Európában.
A revizionista történészek az 1960-as években kezdték megkérdőjelezni ezt az egyoldalú értelmezést. Szerintük az amerikai gazdasági és politikai expanzió, a „dollár-diplomácia” és az amerikai katonai jelenlét világszerte legalább annyira felelős volt a konfliktus kialakulásáért. Rámutattak arra, hogy az USA atommonopóliuma és gazdasági fölénye jelentős nyomást gyakorolt a háborúban súlyosan meggyengült Szovjetunióra.
A posztrevizionista értelmezés az 1970-es évektől kezdve egy kiegyensúlyozottabb képet próbált alkotni. E szerint mindkét szuperhatalom felelős volt a konfliktus eszkalációjáért, és mindkettő a saját biztonságpolitikai és ideológiai szempontjai szerint cselekedett. A félreértések, a kölcsönös bizalmatlanság és a másik fél szándékainak félreértelmezése vezetett a hidegháborús spirál kialakulásához.
A hidegháború főbb jellemzői és megnyilvánulási formái
- Fegyverkezési verseny, különös tekintettel a nukleáris fegyverekre
- Ideológiai szembenállás (kapitalizmus vs. kommunizmus)
- Proxy háborúk a harmadik világban (Korea, Vietnam, Afrika)
- Gazdasági versengés és embargók
- Propaganda és kulturális hadviselés
- Űrverseny és technológiai versengés
- Katonai szövetségi rendszerek kiépítése (NATO vs. Varsói Szerződés)
A hidegháború során mindkét fél igyekezett kiterjeszteni befolyását a „harmadik világ” országaira. Ez gyakran vezetett helyi konfliktusokhoz, ahol a szuperhatalmak közvetett módon, proxy háborúk formájában csaptak össze. Ilyen volt például a koreai háború (1950-53), a vietnami háború (1964-75), vagy számos afrikai konfliktus. Ezekben a helyzetekben a szuperhatalmak anyagi támogatást, fegyvereket és katonai tanácsadókat biztosítottak szövetségeseiknek.
A gazdasági versengés szintén központi eleme volt a hidegháborúnak. Az USA a Marshall-terven keresztül próbálta stabilizálni és magához kötni Nyugat-Európát, míg a Szovjetunió a KGST-n keresztül szervezte meg a szocialista országok gazdasági együttműködését. A két rendszer közötti gazdasági verseny végül jelentős szerepet játszott a Szovjetunió összeomlásában, mivel nem tudta tartani a lépést az amerikai gazdaság fejlődésével és a fegyverkezési verseny költségeivel.
Az ideológiai szembenállás a mindennapi élet szinte minden területén megjelent. A művészetben, a sportban, a tudományban és a kultúrában is versengtek egymással a blokkok. Az űrverseny különösen szimbolikus jelentőségű volt: az 1957-es Szputnyik-sokk után az amerikaiak minden erejükkel azon dolgoztak, hogy behozzák lemaradásukat, ami végül az 1969-es Hold-expedícióban csúcsosodott ki.
A hidegháború vége és öröksége
A hidegháború végét általában Mihail Gorbacsov reformpolitikájához, a berlini fal leomlásához (1989) és a Szovjetunió felbomlásához (1991) kötjük. A konfliktus azonban máig ható következményekkel járt: a nemzetközi kapcsolatok rendszere, a globális katonai jelenlét, számos regionális konfliktus gyökerei mind a hidegháború örökségéhez tartoznak.
A hidegháború értelmezése ma is folyamatosan változik, ahogy új források válnak elérhetővé és új szempontok merülnek fel. A történészek ma már gyakran hangsúlyozzák a konfliktus globális jellegét, és azt, hogy nem csupán a két szuperhatalom, hanem számos más szereplő is aktívan alakította az események menetét. A hidegháború tanulmányozása segít megérteni a jelenkori nemzetközi kapcsolatokat és konfliktusokat is.