Az első világháborút lezáró békerendszer, amely 1919-1920 között jött létre, alapvetően meghatározta a 20. század további történelmét. A Párizs környéki békeszerződések sorozata nem csupán új határokat húzott Európában, de olyan feszültségeket is teremtett, amelyek később a második világháború kirobbanásához vezettek.
A békekonferencia előzményei és körülményei
A békekonferencia 1919. január 18-án kezdődött Párizsban, szimbolikusan a Német Császárság 1871-es kikiáltásának évfordulóján. A konferencián 32 állam képviseltette magát, azonban a vesztes hatalmakat és Szovjet-Oroszországot nem hívták meg a tárgyalásokra. A legfontosabb döntéseket a „Négyek Tanácsa” hozta, amelynek tagjai voltak: Woodrow Wilson (USA), Georges Clemenceau (Franciaország), David Lloyd George (Nagy-Britannia) és Vittorio Orlando (Olaszország).
A békekötés alapelveit Wilson amerikai elnök 14 pontja határozta meg, amely többek között tartalmazta a nyílt diplomáciát, a nemzetek önrendelkezési jogát, a fegyverkezés csökkentését és a Népszövetség létrehozását. Azonban a gyakorlatban ezek az elvek sokszor háttérbe szorultak a győztes hatalmak érdekeivel szemben.
A békeszerződések rendszere
A versailles-i békerendszer öt különálló szerződésből állt:
- Versailles-i békeszerződés Németországgal (1919. június 28.)
- Saint-germain-i békeszerződés Ausztriával (1919. szeptember 10.)
- Neuilly-i békeszerződés Bulgáriával (1919. november 27.)
- Trianoni békeszerződés Magyarországgal (1920. június 4.)
- Sèvres-i békeszerződés Törökországgal (1920. augusztus 10., később módosítva a lausanne-i békében 1923-ban)
A versailles-i béke Németországra vonatkozó főbb rendelkezései különösen szigorúak voltak. Az ország elvesztette területének 13%-át és lakosságának 10%-át. Elzász-Lotaringiát visszakapta Franciaország, Poznań vidéke Lengyelországhoz került, Eupen-Malmedy Belgiumhoz. A Saar-vidéket a Népszövetség felügyelete alá helyezték, Danzig szabad város lett. A német hadsereget 100.000 főben maximalizálták, megtiltották a modern fegyverek birtoklását, és hatalmas jóvátétel fizetésére kötelezték az országot.
Területi változások és új államok
A békerendszer gyökeresen átrajzolta Európa térképét. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával új államok jöttek létre: Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, valamint a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia). Lengyelország visszanyerte függetlenségét, területét pedig jelentősen megnövelték. A balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia) is függetlenné váltak.
A területi rendezés során azonban gyakran figyelmen kívül hagyták az etnikai határokat, ami számos konfliktus forrásává vált. Különösen problematikus volt a német kisebbségek helyzete az új államokban, valamint a magyar lakosság nagy tömegeinek az utódállamokhoz csatolása.
A békerendszer következményei
A versailles-i békerendszer számos hosszú távú következménnyel járt:
- Németország megalázása és a súlyos békefeltételek hozzájárultak a revansvágy kialakulásához és később a náci párt hatalomra jutásához
- Az új államok létrejötte nem oldotta meg a nemzetiségi kérdést, sőt, új kisebbségi problémákat teremtett
- A győztes hatalmak közötti ellentétek is kiéleződtek a területi rendezés során
- A Népszövetség nem tudta betölteni a neki szánt szerepet a nemzetközi konfliktusok kezelésében
- A gazdasági rendelkezések (különösen a jóvátétel) hozzájárultak a világgazdasági válság kialakulásához
A békerendszer egyik legfontosabb tanulsága, hogy a túlzottan szigorú, büntető jellegű béke nem vezethet tartós megoldáshoz. A második világháború után éppen ezért a győztes hatalmak más megközelítést alkalmaztak, és nagyobb hangsúlyt fektettek a legyőzött államok újjáépítésére és a nemzetközi együttműködés erősítésére.
A békerendszer értékelése
A versailles-i békerendszer történelmi megítélése máig vitatott. Egyes történészek szerint a békeszerződések túl szigorúak voltak, és ezzel elkerülhetetlenné tették egy újabb világháború kitörését. Mások szerint viszont nem voltak elég határozottak a német militarizmus felszámolásában. John Maynard Keynes közgazdász már 1919-ben figyelmeztette a győztes hatalmakat a túlzott jóvátételi követelések veszélyeire „A béke gazdasági következményei” című művében.
A békerendszer egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem teremtett stabil egyensúlyt Európában. Franciaország nem érezte magát elég biztonságban egy potenciális német támadással szemben, míg Németország túl megalázottnak és megcsonkítottnak érezte magát. Az új államok létrejötte pedig nem oldotta meg a nemzetiségi kérdést, csak új formában termelte újra a régi konfliktusokat.