A jaltai konferencia a második világháború egyik legmeghatározóbb diplomáciai eseménye volt, amely döntő módon befolyásolta a háború utáni világrend kialakulását. A Krím-félszigeten található Livadia-palotában tartott találkozón a szövetséges hatalmak vezetői – Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill brit miniszterelnök és Joszif Sztálin szovjet pártvezér – vettek részt, hogy megvitassák a háború utáni Európa sorsát és a nemzetközi kapcsolatok új rendszerét.
A konferencia előzményei és körülményei
1945 februárjára már egyértelművé vált, hogy a náci Németország veresége elkerülhetetlen. A szövetségesek győzelme küszöbön állt, így szükségessé vált a háború utáni rendezés alapelveinek lefektetése. A konferencia helyszínének kiválasztása nem volt véletlen: a Krím-félszigeten található Jalta városa a szovjet területen belül helyezkedett el, ami Sztálin számára biztonságos környezetet jelentett. Roosevelt már súlyos beteg volt ekkor, ami jelentősen befolyásolta tárgyalóképességét, míg Churchill aggódott a növekvő szovjet befolyás miatt Kelet-Európában.
A konferencia főbb döntései
A jaltai konferencián számos kulcsfontosságú döntés született, amelyek meghatározták a következő évtizedek világpolitikai folyamatait:
- Németország felosztása: A résztvevők megállapodtak Németország négy megszállási övezetre történő felosztásáról (amerikai, brit, francia és szovjet zóna). Berlin különleges státuszt kapott, szintén négy szektorra osztva.
- Lengyelország határainak újrarajzolása: Az ország nyugati határát az Odera-Neisse vonalra helyezték át, keleti területeit pedig a Szovjetunióhoz csatolták. Megállapodtak egy új, demokratikus lengyel kormány létrehozásában.
- Az ENSZ létrehozása: Megegyeztek az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelveiről, struktúrájáról és a Biztonsági Tanács állandó tagjainak vétójogáról.
- A Szovjetunió hadba lépése Japán ellen: Sztálin ígéretet tett, hogy a német kapituláció után három hónappal hadba lép Japán ellen, cserébe területi engedményeket kapott a Távol-Keleten.
A „Felszabadított Európa Nyilatkozata”
A konferencián elfogadták a „Felszabadított Európa Nyilatkozatát”, amely elvileg garantálta volna a felszabadított európai országok népei számára a demokratikus önrendelkezés jogát. A gyakorlatban azonban ez a dokumentum nem akadályozta meg a Szovjetuniót abban, hogy befolyási övezetében kommunista rendszereket építsen ki.
A megállapodás része volt az úgynevezett „szabad választások” megszervezése a felszabadított területeken, azonban a későbbiekben bebizonyosodott, hogy ez inkább csak papíron létezett, mivel a Szovjetunió a gyakorlatban saját politikai rendszerét kényszerítette rá a megszállt területekre.
A konferencia következményei és történelmi jelentősége
A jaltai konferencia döntései alapvetően meghatározták a hidegháborús világrend kialakulását. A megállapodások több szempontból is ellentmondásosak voltak:
- Európa kettéosztása: Bár hivatalosan nem mondták ki, de gyakorlatilag itt született meg a döntés Európa érdekszférákra osztásáról, ami később a vasfüggöny létrejöttéhez vezetett.
- A szovjet befolyás növekedése: A konferencia legitimálta a Szovjetunió kelet-európai jelenlétét, ami végül a szocialista blokk kialakulásához vezetett.
- Az ENSZ létrehozása: A világszervezet megalapítása pozitív eredmény volt, bár a nagyhatalmak vétójoga gyakran megbénította működését.
A történészek máig vitatják, hogy Roosevelt és Churchill túl sok engedményt tettek-e Sztálinnak. Egyesek szerint a nyugati vezetők naivan bíztak Sztálin demokratikus ígéreteiben, mások szerint reálpolitikai megfontolásból cselekedtek, mivel a Szovjetunió katonai jelenléte már meghatározó volt Kelet-Európában.
Összegzés
A jaltai konferencia a 20. század egyik legmeghatározóbb diplomáciai eseménye volt, amely kijelölte a háború utáni világrend kereteit. A találkozó döntései évtizedekre meghatározták a nemzetközi kapcsolatok alakulását, és közvetetten hozzájárultak a hidegháború kialakulásához. A konferencia tanulságai ma is aktuálisak: rámutatnak a nagyhatalmi politika komplexitására és a diplomáciai kompromisszumok hosszú távú következményeire.
Az érettségin fontos kiemelni a konferencia konkrét döntéseit, különös tekintettel Németország felosztására, a lengyel kérdésre és az ENSZ létrehozására. Ugyanakkor érdemes rámutatni a megállapodások ellentmondásaira és arra, hogy a gyakorlati megvalósítás során hogyan tértek el az eredeti elvektől. A konferencia értékelésénél hangsúlyozni kell, hogy a döntések egy adott történelmi pillanat erőviszonyait tükrözték, és hosszú távú hatásaikat akkor még nem lehetett teljes mértékben előre látni.