Mohamed próféta (570-632) az iszlám vallás megalapítója és legfőbb prófétája, akinek tevékenysége alapjaiban változtatta meg az Arab-félsziget, majd később az egész világ történelmét. Születésekor az Arab-félszigeten többistenhívő törzsek éltek, a társadalmat pedig a törzsi-nemzetségi rendszer és a karavánkereskedelem határozta meg. Mohamed ebben a környezetben nőtt fel, és később maga is karavánkereskedőként dolgozott.
Mohamed életének korai szakasza és az első kinyilatkoztatások
Mohamed Mekkában született, korán árvaságra jutott, nagybátyja nevelte fel. Fiatal felnőttként egy gazdag özvegyasszony, Hadídzsa alkalmazottja lett, később feleségül is vette őt. 610-ben, amikor Mohamed 40 éves volt, a Híra-hegyi barlangban elmélkedve kapta első kinyilatkoztatását Gábriel arkangyaltól. Kezdetben maga is kételkedett élményeiben, de felesége támogatásával és további kinyilatkoztatások hatására meggyőződött küldetéséről.
A próféta először csak szűk családi körben, majd egyre szélesebb körben kezdte hirdetni az egyistenhitet (Allah az egyetlen isten), és az erkölcsös életmódot. Tanításának főbb elemei:
- Szigorú monoteizmus (egyistenhit)
- Az utolsó ítéletbe vetett hit
- Társadalmi igazságosság és szolidaritás
- A pogány bálványimádás elutasítása
- Napi ötszöri ima és rituális tisztálkodás
- Alamizsnaadás kötelezettség
A hidzsra és a medinai időszak
Mekka vezetői és a gazdag kereskedők ellenségesen fogadták Mohamed tanításait, mivel azok veszélyeztették hatalmukat és a zarándoklatokból származó bevételeiket. A növekvő üldöztetés miatt Mohamed és követői 622-ben Medinába költöztek (hidzsra). Ez az esemény olyan jelentős, hogy ez lett az iszlám időszámítás kezdete.
Medinában Mohamed nemcsak vallási, hanem politikai vezetővé is vált. Létrehozta az első iszlám államot, ahol a különböző törzsek és vallási közösségek (muszlimok, zsidók, pogányok) együttélését szabályozta. A medinai alkotmány az első írott alkotmánynak tekinthető a történelemben. Mohamed sikeresen egyesítette a korábban egymással harcoló arab törzseket az iszlám zászlaja alatt.
Az iszlám állam megszilárdítása és Mohamed öröksége
A próféta fokozatosan megerősítette hatalmát, és 630-ban békésen visszafoglalta Mekkát. A Kába szentélyt megtisztította a bálványoktól, és az iszlám legszentebb helyévé tette. Halálakor, 632-ben az Arab-félsziget nagy része már az iszlám befolyása alatt állt.
Mohamed tanításait két fő forrás őrzi:
- A Korán: Allah kinyilatkoztatásainak gyűjteménye, amelyet Mohamed közvetített
- A hadíszok: Mohamed tetteinek és mondásainak gyűjteménye, amelyek útmutatásul szolgálnak a hívők számára
Mohamed próféta öröksége felbecsülhetetlen jelentőségű. Az általa alapított vallás ma a világ második legnagyobb vallása, követőinek száma meghaladja az 1,8 milliárd főt. Az iszlám civilizáció pedig évszázadokon át a tudományos és kulturális fejlődés élvonalában járt, jelentősen hozzájárulva az emberi civilizáció fejlődéséhez.
Az iszlám öt pillére
Mohamed tanításai alapján alakult ki az iszlám öt pillére, amely minden muszlim számára kötelező vallásgyakorlati elem:
- A hitvallás (saháda): „Nincs más isten Allahon kívül, és Mohamed az ő prófétája”
- A napi ötszöri ima (szalát)
- A böjt a ramadán hónapban (szaum)
- A kötelező alamizsna (zakát)
- A zarándoklat Mekkába (haddzs) – ha valaki megteheti
Mohamed próféta tevékenységének történelmi jelentősége abban rejlik, hogy:
- Egyesítette az arab törzseket
- Létrehozott egy új világvallást
- Megteremtette az iszlám civilizáció alapjait
- Olyan társadalmi reformokat vezetett be, amelyek korát messze megelőzték (például a nők jogainak bizonyos fokú védelme, a rabszolgák helyzetének javítása)
- Olyan vallási és jogi rendszert alkotott, amely a mai napig milliókat irányít
Az iszlám vallás és Mohamed próféta tanításai ma is élő, dinamikus rendszert alkotnak, amely folyamatosan alkalmazkodik a modern kor kihívásaihoz, miközben megőrzi alapvető értékeit és tanításait. A próféta öröksége nemcsak vallási szempontból jelentős, hanem kulturális, társadalmi és politikai szempontból is meghatározó az emberiség történetében.