Az ókori Egyiptom történelmének egyik legmeghatározóbb jellemzője a fáraók uralkodása volt, amely több mint 3000 éven át tartott. A fáraódinasztiák története Kr. e. 3200 körül kezdődött az egyesítéssel, és Kr. e. 30-ig tartott, amikor Egyiptom római provinciává vált. A történészek az egyiptomi történelmet dinasztiákra és nagyobb korszakokra osztják, amelyeket „birodalmaknak” nevezünk.
Korai dinasztikus kor és Óbirodalom
Az egyesítés előtti időszakban Egyiptom két részre oszlott: Alsó- és Felső-Egyiptomra. Narmer (más néven Menes) fáraó egyesítette a két országrészt Kr. e. 3200 körül, megalapítva az I. dinasztiát. A korai dinasztikus korban (I-II. dinasztia) alakultak ki az egyiptomi állam alapvető intézményei, a központosított közigazgatás és az írásbeliség.
Az Óbirodalom időszaka (Kr. e. 2686-2181) a III-VI. dinasztiákat foglalja magában. Ez volt az első virágkor, amikor megépültek a legnagyobb piramisok. A IV. dinasztia idején Hufu (Kheopsz), Hafré (Khephrén) és Menkauré (Mükerinosz) építtették a gízai piramisokat. Az államszervezet tökéletesedett, kialakult a hivatalnokrendszer, és megszilárdult a fáraók isteni eredetű hatalmának eszméje.
Első átmeneti kor és Középbirodalom
A VI. dinasztia után következett az első átmeneti kor (Kr. e. 2181-2055), amikor az ország ismét részekre szakadt. A káoszból a thébai uralkodók emelkedtek ki, akik újraegyesítették Egyiptomot, megalapítva a Középbirodalmat (XI-XII. dinasztia, Kr. e. 2055-1650). A korszak legnagyobb uralkodói, mint III. Amenemhat és I. Szenuszert, jelentős építkezéseket folytattak és kiterjesztették a birodalom határait.
Második átmeneti kor és Újbirodalom
A második átmeneti korban (XIII-XVII. dinasztia) történt a hükszoszok inváziója, akik ázsiai eredetű népként megszállták Egyiptom északi részét. A thébai uralkodók azonban ismét felülkerekedtek, és I. Jahmesz kiűzte a hükszoszokat, megalapítva az Újbirodalmat (XVIII-XX. dinasztia, Kr. e. 1550-1070).
Az Újbirodalom Egyiptom történelmének legfényesebb korszaka volt. III. Thotmesz hódításaival létrehozta az első „világbirodalmat”. III. Amenhotep uralkodása alatt érte el Egyiptom hatalmának csúcspontját. Fia, IV. Amenhotep (Ehnaton) vallási reformot vezetett be, az egyistenhitet próbálta meghonosítani. Tutanhamon, a „gyermekfáraó” visszaállította a régi vallást. II. Ramszesz 67 éves uralkodása alatt érte el az Újbirodalom utolsó virágkorát.
Késői kor és a birodalom vége
A harmadik átmeneti kort követően (XXI-XXIV. dinasztia) Egyiptom többször is idegen uralom alá került. A XXV. dinasztia idején núbiai (kusita) uralkodók, majd a XXVI. dinasztiával szaiszi uralkodók kerültek hatalomra. Kr. e. 525-ben a perzsák foglalták el az országot (XXVII. dinasztia). Bár voltak még rövid független időszakok, végül Nagy Sándor hódította meg Egyiptomot Kr. e. 332-ben.
A ptolemaida korban (XXXII. dinasztia) görög származású uralkodók irányították az országot. Az utolsó uralkodó, VII. Kleopátra halálával Kr. e. 30-ban Egyiptom római provinciává vált, ezzel végleg lezárult a fáraók kora.
A dinasztiák jelentősége az érettségi szempontjából
- Fontos kiemelni a folytonosságot és a ciklikusságot: virágzó korszakok és átmeneti időszakok váltakozását
- Hangsúlyozni kell a központosított államszervezet jelentőségét és fejlődését
- Meg kell érteni a vallás és az uralkodói hatalom összefüggéseit
- Ismerni kell a legjelentősebb fáraók nevét és főbb tetteit
- Tisztában kell lenni a nagy építkezések (piramisok, templomok) korszakaival
- Érteni kell Egyiptom nemzetközi kapcsolatainak változásait
A fáraódinasztiák története nemcsak az ókori Egyiptom, hanem az egész emberiség kulturális örökségének meghatározó része. A korszak tanulmányozása segít megérteni az első magaskultúrák kialakulását, a központosított államszervezet működését és a vallás társadalomformáló szerepét.