Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság a modern kapitalizmus történetének legnagyobb és legmélyebb válsága volt, amely az Egyesült Államokból kiindulva az egész világgazdaságot megrázta. A válság nem csak gazdasági, hanem társadalmi és politikai következményekkel is járt, és jelentősen hozzájárult a második világháború kitöréséhez vezető folyamatokhoz.
A válság előzményei és kirobbanása
Az első világháború után az Egyesült Államok gazdasága látványos fejlődésnek indult. Az 1920-as éveket „száguldó húszas éveknek” (Roaring Twenties) nevezték, mivel a gazdasági növekedés, a fogyasztás és a tőzsdei spekuláció soha nem látott méreteket öltött. A prosperity (jólét) időszakában az amerikaiak tömegesen vásároltak részletre tartós fogyasztási cikkeket, mint például autókat, háztartási gépeket. A Wall Street-en zajló tőzsdei spekuláció során sokan vettek fel kölcsönöket részvényvásárlásra, bízva az árfolyamok folyamatos emelkedésében.
A válság közvetlen kiváltó oka a New York-i tőzsde összeomlása volt 1929. október 24-én (fekete csütörtök), majd október 29-én (fekete kedd). A részvényárak zuhanása pánikot okozott, a befektetők tömegesen próbálták eladni értékpapírjaikat. A tőzsdekrach következtében számos bank csődbe ment, mivel nem tudták visszakapni a spekulációra nyújtott hiteleket. A bankcsődök miatt a betétesek elvesztették megtakarításaikat, ami tovább mélyítette a válságot.
A válság főbb jellemzői és következményei
A gazdasági válság legfontosabb jellemzői a következők voltak:
- Túltermelési válság: a kereslet drasztikus visszaesése miatt a raktárak megteltek eladhatatlan árukkal
- Tömeges munkanélküliség: az USA-ban 25%-ra, Németországban 44%-ra nőtt a munkanélküliség
- Deflációs spirál: az árak zuhanása miatt csökkentek a bérek, ami tovább csökkentette a keresletet
- Nemzetközi kereskedelem összeomlása: a protekcionista gazdaságpolitika miatt
- Bankcsődök sorozata: csak az USA-ban több mint 9000 bank ment csődbe
A válság társadalmi következményei rendkívül súlyosak voltak. Milliók vesztették el munkájukat, megtakarításaikat, otthonaikat. Az USA-ban „Hooverville”-eknek nevezett nyomornegyedek alakultak ki, ahol a hajléktalanná vált emberek éltek. A farmerek nem tudták törleszteni hiteleiket, sokan elvesztették földjeiket. A szegénység és kilátástalanság radikális politikai mozgalmak megerősödéséhez vezetett.
Válságkezelési kísérletek
Az Egyesült Államokban Franklin D. Roosevelt elnök 1933-ban hirdette meg a New Deal (Új Irányvonal) programját, amely állami beavatkozással próbálta meg helyreállítani a gazdaságot. A program főbb elemei voltak:
- Közmunkaprogramok indítása a munkanélküliség csökkentésére
- Mezőgazdasági támogatások a farmerek megsegítésére
- Szociális védőháló kiépítése (társadalombiztosítás, nyugdíj)
- Bankszektor szabályozása, betétbiztosítási rendszer bevezetése
- Szakszervezeti jogok megerősítése
Európában különböző válságkezelési stratégiák jelentek meg. Nagy-Britannia elhagyta az aranystandardot és leértékelte a fontot. Németországban a náci párt hatalomra kerülése után állami megrendelésekkel, főleg fegyverkezéssel próbálták élénkíteni a gazdaságot. A Szovjetunióban a tervgazdaság miatt kevésbé érvényesültek a válság hatásai.
A válság hosszú távú következményei
A nagy gazdasági világválság alapvetően megváltoztatta a gazdaságról és az állam szerepéről alkotott nézeteket. John Maynard Keynes közgazdász elmélete szerint válság idején az államnak aktívan be kell avatkoznia a gazdaságba. Ez a keynesi gazdaságpolitika évtizedekig meghatározó maradt a fejlett országokban.
A válság politikai következményei között meg kell említeni a szélsőséges mozgalmak megerősödését, különösen Németországban, ahol a náci párt hatalomra jutásához nagyban hozzájárult a gazdasági összeomlás. A nemzetközi kapcsolatokban erősödött a protekcionizmus és a gazdasági nacionalizmus, ami hozzájárult a második világháború kitöréséhez vezető feszültségek növekedéséhez.
A válságból való kilábalás végül csak a második világháború előkészületei és a háborús konjunktúra hatására következett be. A világválság tapasztalatai alapján a második világháború után új nemzetközi pénzügyi rendszert hoztak létre (Bretton Woods-i rendszer), és megerősítették a nemzetközi gazdasági együttműködést.