A magyar nyelvjárások egyik legjelentősebb és legkarakteresebb területe a dunántúli nyelvjárásterület, amely földrajzilag a Dunántúl jelentős részét foglalja magába. Ez a nyelvjárásterület rendkívül gazdag nyelvi sajátosságokban, és számos olyan jellemzővel rendelkezik, amely markánsan megkülönbözteti a többi magyar nyelvjárástól. A terület nyelvjárási szempontból nem egységes, több kisebb régióra osztható, amelyek között kisebb-nagyobb eltérések figyelhetők meg.
Földrajzi elhelyezkedés és határok
A dunántúli nyelvjárásterület nagyjából a következő területeket foglalja magába: Vas megye déli része, Zala megye, Somogy megye, Veszprém megye jelentős része, valamint Tolna megye nyugati területei. Fontos megjegyezni, hogy a nyelvjárási határok nem esnek egybe pontosan a közigazgatási határokkal. A területet északról a közép-dunántúli–kisalföldi régió, keletről a dél-alföldi nyelvjárásterület határolja, míg délen a horvát nyelvterülettel érintkezik.
Főbb hangtani jellemzők
A dunántúli nyelvjárásterület egyik legjellemzőbb sajátossága az erős l-ezés, vagyis az ly hang helyett következetesen l hang használata (például: illen, ollan). Jellemző továbbá a zárt ë hang megléte és következetes használata, amely a magyar köznyelvből már szinte teljesen kiveszett.
További meghatározó hangtani jellemzők:
- Az ö-zés jelensége, különösen a déli területeken (embör, szëmöm)
- A szóvégi -l, -r gyakori kiesése (akkó, mikó)
- Az á utáni o-zás (házo, lábo)
- A diftongusok előfordulása, különösen az é és ó hangok esetében (kiés, jou)
Alaktani sajátosságok
A dunántúli nyelvjárás alaktani szempontból is számos egyedi vonással rendelkezik. Az igeragozásban például gyakran megfigyelhető az ikes igék iktelen ragozása (eszek, iszok). A birtokos személyjelek használatában is vannak eltérések a köznyelvhez képest, például a többes szám harmadik személyű birtokos személyjel -juk/-jük helyett gyakran -ik formában jelenik meg (házik, kertjik).
Szókészleti jellemzők
A terület szókincse rendkívül gazdag tájszavakban. Számos olyan kifejezést őriz, amely a köznyelvből már kiveszett vagy jelentése módosult. Néhány jellegzetes tájszó:
- böstörködik – veszekedik, kötekedik
- péntő – alsószoknya
- réce – kacsa
- vonyogó – szénahúzó szerszám
Mondattani sajátosságok
A mondatszerkesztésben is megfigyelhetők bizonyos jellegzetességek. Gyakori az ami vonatkozó névmás használata amely helyett, valamint a -nál/-nél rag használata a -hoz/-hez/-höz helyett (például: „Elmegyek Szabóéknál” a köznyelvi „Elmegyek Szabóékhoz” helyett).
A nyelvjárás mai helyzete és jelentősége
Napjainkban, mint minden nyelvjárás esetében, a dunántúli nyelvjárás is jelentős változásokon megy keresztül. A köznyelv erős hatása, a média, az internet és az iskolázottság terjedése miatt egyre inkább megfigyelhető a nyelvjárási sajátosságok kopása, különösen a fiatalabb generációk körében. Ugyanakkor a nyelvjárás még mindig élő, különösen a falvakban és az idősebb generációk nyelvhasználatában.
Nyelvjárási attitűdök
A dunántúli nyelvjárással kapcsolatos attitűdök változóak. Míg korábban gyakran stigmatizálták a nyelvjárási beszélőket, ma már egyre inkább felismerik a nyelvjárások értékét, kulturális jelentőségét. A nyelvjárás a regionális identitás fontos része, és számos kulturális érték hordozója.
Oktatási vonatkozások
Az anyanyelvi nevelésben egyre nagyobb hangsúlyt kap a nyelvjárások, köztük a dunántúli nyelvjárás megismertetése és elfogadtatása. A pedagógusoknak fontos szerepük van abban, hogy a nyelvjárási háttérrel rendelkező tanulók ne szégyenljék nyelvhasználatukat, ugyanakkor elsajátítsák a köznyelvi normát is.
Összegzés
A dunántúli nyelvjárásterület a magyar nyelv egyik leggazdagabb és legérdekesebb változata, amely számos archaikus vonást őriz, ugyanakkor folyamatosan változik is. Megőrzése és kutatása fontos feladat, hiszen nyelvünk és kultúránk szerves részét képezi. A nyelvjárás tanulmányozása nemcsak nyelvészeti szempontból érdekes, hanem kulturális, történeti és néprajzi szempontból is jelentős információkkal szolgál.