Spárta, az ókori Görögország egyik legjelentősebb városállama, egyedülálló társadalmi és államszervezeti rendszerével tűnt ki a többi polisz közül. A spártai állam a Kr. e. 9-8. században alakult ki a Peloponnészoszi-félsziget déli részén, a Taigetosz-hegység és az Európótasz folyó völgyében. A spártai államszervezet és társadalom különlegességét az adta, hogy teljes mértékben a katonai szempontoknak rendelték alá, ami egy rendkívül szigorú, hierarchikus rendszert eredményezett.
A spártai államszervezet élén két király állt, akik a Agiadák és Eurypontidák uralkodóházából származtak. Ez a kettős királyság egyedülálló volt az ókori világban. A királyok elsősorban vallási és katonai vezetők voltak, háború esetén ők irányították a hadsereget. Békeidőben azonban hatalmuk erősen korlátozott volt, mivel a tényleges politikai döntéshozatal más szervek kezében összpontosult.
A legfontosabb politikai testület az öt tagú ephorosz-testület volt, amelynek tagjait évente választották. Az ephoroszok felügyelték az állam működését, ellenőrizték a királyokat, és jelentős befolyással bírtak a külpolitika alakításában. Mellettük működött a Vének Tanácsa (gerúszia), amely 28 hatvan év feletti, élethossziglan megválasztott tagból és a két királyból állt. A gerúszia készítette elő a népgyűlés elé kerülő javaslatokat és bíróságként is működött súlyos bűnügyekben.
A spártai társadalom három fő rétegből állt. A teljes jogú spártai polgárok, a homoioszok („egyenlők”) alkották a társadalom elitjét. Számuk mindössze néhány ezerre tehető, ők voltak az egyedüli katonai szolgálatra kötelezett és politikai jogokkal rendelkező csoport. A homoioszok nem folytathattak kézműves tevékenységet vagy kereskedelmet, kizárólag a katonai kiképzésnek és az állam ügyeinek szentelhették életüket. Megélhetésüket az állam által számukra kiutalt földbirtok (klérosz) biztosította, amelyet a helóták műveltek meg.
A társadalom második rétegét a periokoszok („körüllakók”) alkották, akik szabad emberek voltak, de nem rendelkeztek politikai jogokkal. Ők végezték a kézműves és kereskedelmi tevékenységeket, valamint könnyűfegyverzetű katonai szolgálatot is teljesítettek. A periokoszok saját településeiken éltek Spárta környékén, és viszonylagos önállósággal rendelkeztek belügyeik intézésében.
A társadalmi piramis alján helyezkedtek el a helóták, az államtulajdonban lévő szolgák, akik a mezőgazdasági termelést végezték. A helóták jogilag nem voltak rabszolgák, de helyzetük sok szempontból rosszabb volt a rabszolgákénál. Rendszeresen megalázták őket, és az ephoroszok évente hadat üzentek nekik, hogy bármikor törvényesen megölhessék őket. A helóták gyakran próbáltak fellázadni elnyomóik ellen, ami állandó fenyegetettséget jelentett a spártai államra nézve.
A spártai nevelési rendszer, az agógé, kulcsfontosságú szerepet játszott az államszervezet fenntartásában. A fiúgyermekeket hétéves koruktól állami nevelésbe vették, ahol szigorú katonai kiképzésben részesültek. A nevelés célja az volt, hogy engedelmes, fegyelmezett és bátor katonákat képezzenek, akik feltétel nélkül szolgálják az államot. A spártai nők helyzete különleges volt az ókori világban: viszonylagos szabadságot élveztek, birtokolhattak földet, és nagy hangsúlyt fektettek testi nevelésükre is.
A spártai államszervezet és társadalom sajátos rendszere évszázadokon át biztosította a városállam katonai erejét és politikai stabilitását. Ugyanakkor ez a rendszer rendkívül merev volt, nehezen alkalmazkodott a változásokhoz. A Kr. e. 4. századtól kezdve a spártai társadalom fokozatosan hanyatlásnak indult, részben a népességcsökkenés, részben a vagyoni egyenlőtlenségek növekedése miatt. A homoioszok száma drasztikusan csökkent, ami végül a katonai erő gyengüléséhez és Spárta nagyhatalmi pozíciójának elvesztéséhez vezetett.
A spártai modell ugyanakkor jelentős hatást gyakorolt az európai politikai gondolkodásra. Számos későbbi gondolkodó, köztük Rousseau és más felvilágosodás kori filozófusok is példaértékűnek tekintették a spártai államszervezetet, különösen annak egyenlőségre törekvő jellegét és a közösségi érdekek egyéni érdekek fölé helyezését. A spártai nevelési rendszer egyes elemei pedig még a modern katonai kiképzési módszerekben is fellelhetők.