A reformáció a 16. század egyik legmeghatározóbb vallási és társadalmi mozgalma volt, amely alapjaiban rengette meg a középkori katolikus egyház hatalmát és struktúráját. A mozgalom nem egységes irányzatként jelentkezett, hanem több, egymástól részben eltérő ágra bomlott. A reformáció különböző irányzatainak kialakulása szorosan összefüggött az adott területek társadalmi-politikai viszonyaival és a vezető reformátorok személyiségével.
A lutheri reformáció
A reformáció első és meghatározó irányzata Luther Márton nevéhez fűződik. Luther 1517-ben szögezte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, amely esemény hagyományosan a reformáció kezdetének tekinthető. A lutheri tanok lényege a „sola” elvekben foglalható össze:
- Sola Scriptura (egyedül a Szentírás)
- Sola Fide (egyedül a hit által)
- Sola Gratia (egyedül kegyelemből)
- Solus Christus (egyedül Krisztus által)
- Soli Deo Gloria (egyedül Istené a dicsőség)
Luther elvetette a katolikus egyház számos gyakorlatát, mint például a búcsúcédulák árusítását, a szentek tiszteletét és a papi nőtlenséget. A lutheri egyház megtartotta azonban a püspöki rendszert és számos liturgikus elemet. Az evangélikus egyház elsősorban Észak-Németországban, Skandináviában és később Magyarország egyes területein terjedt el.
A kálvini reformáció
A reformáció másik jelentős ága Kálvin János genfi reformátor nevéhez kötődik. Kálvin tanítása számos ponton radikálisabb volt Lutherénél. A predesztináció (eleve elrendelés) tana szerint Isten már a világ teremtése előtt eldöntötte, ki üdvözül és ki kárhozik el. A kálvini egyházszervezet demokratikusabb volt, mint a lutheri, bevezette a presbiteri rendszert, ahol a világiak is részt vettek az egyház irányításában.
A kálvinizmus jellemzői közé tartozott még:
- A puritán életvitel hangsúlyozása
- A templom díszítésének teljes mellőzése
- A munka és a vállalkozás isteni elhívásként való értelmezése
- Az egyház és az állam szétválasztásának elve
A kálvinizmus különösen Svájcban, Hollandiában, Skóciában és Magyarországon terjedt el, ahol református egyház néven vált ismertté.
Egyéb protestáns irányzatok
A reformáció során számos kisebb irányzat is kialakult. Az anabaptisták például csak a felnőttkeresztséget fogadták el, és radikális társadalmi változásokat sürgettek. Münsterben rövid időre még egy teokratikus államot is létrehoztak. Az anglikán egyház VIII. Henrik uralkodása alatt jött létre Angliában, amely tulajdonképpen egy „középutas” megoldást jelentett a katolikus és protestáns tanok között.
Külön említést érdemel az antitrinitárius vagy unitárius mozgalom, amely a Szentháromság tanát is elvetette. Ez az irányzat különösen Erdélyben vert gyökeret, ahol Dávid Ferenc volt a vezetője.
A reformáció társadalmi hatásai
A reformáció nem csupán vallási, hanem jelentős társadalmi változásokat is hozott. Az anyanyelvi bibliafordítások és könyvnyomtatás elterjedése nagyban hozzájárult a nemzeti nyelvek és kultúrák fejlődéséhez. A protestáns etika, különösen a kálvinizmus, jelentősen befolyásolta a modern kapitalizmus kialakulását, ahogy azt Max Weber híres művében kifejti.
Az oktatás területén is forradalmi változások történtek: a protestáns egyházak nagy hangsúlyt fektettek az iskoláztatásra, hiszen fontosnak tartották, hogy mindenki maga olvashassa és értelmezhesse a Bibliát. Ez az oktatási reform hosszú távon hozzájárult az írástudás terjedéséhez és a modern oktatási rendszerek kialakulásához.
A reformáció Magyarországon
Hazánkban mindhárom fő protestáns irányzat – a lutheri, a kálvini és az unitárius – megjelent. A 16. század végére az ország lakosságának többsége protestánssá vált. A reformáció magyarországi terjedésében nagy szerepet játszott a török hódítás is, mivel a katolikus egyházszervezet összeomlása után a protestáns gyülekezetek rugalmasabb szervezeti formái jobban tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
A magyar reformáció olyan kiemelkedő alakokat adott, mint Dévai Bíró Mátyás, Méliusz Juhász Péter vagy Károli Gáspár, aki elkészítette az első teljes magyar nyelvű bibliafordítást. A protestáns iskolahálózat kiépülése (Debrecen, Sárospatak, Pápa) pedig évszázadokra meghatározta a magyar művelődés irányát.