A török hódoltság időszaka meghatározó jelentőségű volt a magyar történelemben, amely alapvetően megváltoztatta az ország társadalmi, gazdasági és közigazgatási rendszerét. A mohácsi csata (1526) után fokozatosan kiépülő török uralom 1541-ben, Buda elfoglalásával vált véglegessé, és egészen 1699-ig, a karlócai békéig tartott. Ez az időszak jelentősen átformálta Magyarország középkori struktúráját és hosszú távú következményekkel járt az ország fejlődésére nézve.
Közigazgatási és katonai berendezkedés
Az Oszmán Birodalom a meghódított magyar területeket szervesen beépítette közigazgatási rendszerébe. A hódoltsági területeket vilajetek (tartományok) és szandzsákok (megyék) rendszerébe szervezték. A legnagyobb vilajet központja Buda volt, de jelentős szerepet játszott még a temesvári, az egri és a kanizsai vilajet is. A közigazgatás élén a beglerbég állt, aki mind katonai, mind polgári ügyekben a legfőbb vezető volt. A szandzsákbégek a kisebb közigazgatási egységek vezetői voltak, akik közvetlenül a beglerbégnek tartoztak felelősséggel.
A török közigazgatás egyik legfontosabb jellemzője a katonai jelleg volt. A várakban jelentős számú katonaság állomásozott, amelynek ellátását a helyi lakosságnak kellett biztosítania. A várrendszer kiépítése és fenntartása központi feladat volt, hiszen ez biztosította a török uralom fenntartását és a további hódítások bázisát.
Gazdasági rendszer és adóztatás
A török gazdasági berendezkedés alapja a tímár-rendszer volt. Ennek lényege, hogy a szultán a meghódított területeket katonai szolgálat fejében tisztjeinek adta használatra. A tímárbirtokosok nem tulajdonosai, csak haszonélvezői voltak a területnek, és kötelesek voltak katonákat kiállítani a szultán szolgálatára. Ez a rendszer jelentősen különbözött a magyar feudális birtokrendszertől.
Az adóztatás rendkívül összetett volt, a lakosságnak mind a török, mind a magyar földesurak felé teljesítenie kellett kötelezettségeit (kettős adóztatás). A legfontosabb adófajták voltak:
- Fejadó (dzsizje) – amit minden nem muszlim férfinak fizetnie kellett
- Kapuadó (harács) – háztartásonként kivetett adó
- Tized (ösür) – a mezőgazdasági termények után
- Különböző vámok és illetékek
- Rendkívüli hadiadók
Társadalmi és kulturális hatások
A török uralom jelentősen átformálta a magyar társadalom szerkezetét. A nemesség nagy része elmenekült a hódoltsági területekről, a városok lakossága csökkent, sok település elnéptelenedett. A falvak népe gyakran a nagyobb, védettebb mezővárosokba költözött, létrehozva a jellegzetes alföldi mezővárosok rendszerét. Ez az úgynevezett „török típusú városfejlődés” máig ható településszerkezeti változásokat eredményezett.
A kulturális életben is jelentős változások történtek. A török jelenlét nyomai megmutatkoznak az építészetben (dzsámik, minaretek, fürdők), a nyelvben (török jövevényszavak), a gasztronómiában és a mindennapi élet számos területén. A vallási életben a török uralom alatt álló területeken az iszlám lett az államvallás, de a keresztény lakosság általában gyakorolhatta vallását, bár korlátozottan.
Az oktatás és a művelődés jelentősen visszaesett, mivel az egyházi intézmények nagy része megszűnt vagy északabbra költözött. A kulturális élet központjai a hódoltságon kívüli területekre helyeződtek át, ami hosszú távon is hatással volt az ország kulturális fejlődésére.
Gazdasági és demográfiai következmények
A török uralom alatt a magyar gazdaság szerkezete jelentősen átalakult. A földművelés visszaszorult, helyette az állattenyésztés (főleg szarvasmarha) vált dominánssá, mivel a jószágokat veszély esetén könnyebb volt elhajtani. A kézműipar és a kereskedelem is hanyatlásnak indult, különösen a városokban. A nemzetközi kereskedelmi útvonalak elkerülték az országot, ami további gazdasági visszaesést eredményezett.
A demográfiai változások drámaiak voltak. A folyamatos háborúk, a járványok és az elvándorlás miatt a lakosság száma jelentősen csökkent. Különösen súlyos volt a pusztulás a végvári vonalak mentén. A népességcsökkenés olyan mértékű volt, hogy egyes területek szinte teljesen elnéptelenedtek, ami később jelentős betelepítéseket tett szükségessé.
Összességében a török uralom másfél évszázada jelentős törést okozott Magyarország fejlődésében. Az ország három részre szakadása, a folyamatos háborús állapot, a kettős adóztatás és a társadalmi-gazdasági struktúra felbomlása olyan következményekkel járt, amelyek még a török kiűzése után is hosszú ideig éreztették hatásukat. A korszak ugyanakkor sajátos kulturális örökséget is hagyott maga után, amely ma is szerves része a magyar kultúrának.