A 15 éves háború végén kibontakozó Bocskai-felkelés a Habsburg-ellenes rendi-függetlenségi küzdelmek első jelentős állomása volt, amely egyben a protestantizmus védelmében is fellépett. A mozgalom vezetője, Bocskai István (1557-1606) korábban Habsburg-párti főúr volt, aki erdélyi fejedelemként és magyarországi főkapitányként szolgálta az uralkodót.
A felkelés előzményei és okai
A 16. század végére a Habsburg-uralom alatt álló királyi Magyarországon súlyos válsághelyzet alakult ki. A tizenöt éves háború (1591-1606) óriási pusztítást okozott, az ország gazdasága romokban hevert. A bécsi udvar központosító törekvései, az erőszakos ellenreformáció és a császári zsoldosok garázdálkodásai általános elégedetlenséget váltottak ki. A protestáns vallásgyakorlat korlátozása, különösen Belgiojoso kassai főkapitány tevékenysége nyomán, tovább növelte a feszültséget.
1604-ben az országgyűlés törvényeihez önkényesen csatolt 22. artikulus, amely megtiltotta a vallási sérelmek országgyűlési tárgyalását, végképp kiélezte a helyzetet. Bocskai személyes sérelme – birtokainak elkobzása és felségárulási vád – is hozzájárult ahhoz, hogy a korábban Habsburg-hű főúr a felkelés élére álljon.
A felkelés kibontakozása és sikerei
A felkelés 1604 őszén kezdődött, amikor Bocskai hajdúkat fogadott zsoldjába. Az álmos-kereki csatában (október 15.) aratott győzelem után a mozgalom gyorsan terjedt. A hajdúk mellett a végvári katonaság, a vármegyei nemesség és a városi polgárság jelentős része is csatlakozott. 1604 végére a Felső-Magyarország nagy része Bocskai kezére került.
- 1605 áprilisában a szerencsi országgyűlés Magyarország fejedelmévé választotta
- 1605 szeptemberében az erdélyi rendek is fejedelemmé választották
- A török szultántól koronát kapott, de azt nem fogadta el mint uralkodói jelvényt
- Szövetséget kötött a törökkel, ami lehetővé tette a Habsburg-ellenes harc folytatását
A bécsi béke és következményei
A felkelés sikereit látva a Habsburg-udvar tárgyalásokra kényszerült. 1606. június 23-án megkötötték a bécsi békét, amely a magyar rendiség egyik legfontosabb dokumentuma lett. A béke főbb pontjai:
- Biztosította a protestáns vallásszabadságot (a földesúri jog sérelme nélkül)
- Megerősítette a rendi jogokat és az ország törvényeit
- Bocskai megkapta Erdélyt és a Tiszántúlt
- A nádori tisztség betöltését ígérték
- Általános amnesztiát hirdettek
A bécsi békét követően novemberben megkötötték a zsitvatoroki békét a törökkel, amely lezárta a tizenöt éves háborút. Bocskai a hajdúk egy részének kollektív nemességet és letelepedési jogot adott (hajdúszabadság), létrehozva ezzel egy új, privilegizált katonaréteget.
A felkelés történelmi jelentősége
Bocskai felkelése több szempontból is mérföldkőnek számít a magyar történelemben. Ez volt az első sikeres rendi-függetlenségi küzdelem a Habsburgokkal szemben, amely mintául szolgált a későbbi mozgalmak számára. A bécsi béke először rögzítette törvényben a protestáns vallásszabadságot, és megerősítette a rendi alkotmányosságot. A hajdúk letelepítése egy új, privilegizált társadalmi réteg kialakulását eredményezte.
Bocskai politikai végrendeletében megfogalmazott elvei – az önálló erdélyi fejedelemség fenntartásának szükségessége, a török és német között való egyensúlyozás politikája – hosszú időre meghatározták a magyar politikai gondolkodást. A felkelés sikere bizonyította, hogy a Habsburg-hatalommal szemben eredményesen lehet fellépni, ha a különböző társadalmi rétegek összefognak.
Bocskai István 1606. december 29-én bekövetkezett halála (feltehetően mérgezés áldozata lett) után az erdélyi fejedelemség továbbra is a magyar rendi és vallási jogok védelmezője maradt, és fontos szerepet játszott a nemzeti függetlenségi törekvésekben. A felkelés történelmi öröksége a későbbi szabadságharcokban és a magyar nemzeti identitás alakulásában is meghatározó szerepet játszott.