Az első világháborút lezáró békeszerződések sorozata, amelyet a győztes antant hatalmak kötöttek a vesztes központi hatalmakkal, alapvetően megváltoztatta Európa politikai, gazdasági és társadalmi térképét. A békekonferencia 1919. január 18-án kezdődött Párizsban, szimbolikusan a Német Császárság 1871-es kikiáltásának évfordulóján. A konferencia legfontosabb döntéshozói az úgynevezett „Négyek Tanácsa” voltak: Woodrow Wilson (USA), Georges Clemenceau (Franciaország), David Lloyd George (Nagy-Britannia) és Vittorio Orlando (Olaszország).
A békeszerződések alapelvei és céljai
A békerendszer kialakításában meghatározó szerepet játszott Wilson amerikai elnök 14 pontja, amely a nemzeti önrendelkezés elvét és egy új nemzetközi rendszer létrehozását szorgalmazta. Azonban a gyakorlatban a győztes hatalmak saját érdekeiket helyezték előtérbe. A fő célok között szerepelt:
- Németország meggyengítése, hogy ne jelenthessen többé fenyegetést Európára
- Az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása
- Új nemzetállamok létrehozása Közép-Európában
- A győztes hatalmak területi és gazdasági igényeinek kielégítése
- Nemzetközi szervezet (Népszövetség) létrehozása a béke fenntartására
A legfontosabb békeszerződések
Versailles-i békeszerződés Németországgal (1919. június 28.):
A szerződés súlyos területi, katonai és gazdasági szankciókat tartalmazott. Németország elvesztette területének 13%-át és lakosságának 10%-át. Elzász-Lotaringia visszakerült Franciaországhoz, jelentős területeket csatoltak Lengyelországhoz. A német hadsereget 100.000 főre korlátozták, megtiltották a modern fegyverek birtoklását. Hatalmas jóvátétel fizetésére kötelezték, és kimondták Németország háborús felelősségét.
Saint-Germain-i békeszerződés Ausztriával (1919. szeptember 10.):
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását szentesítette. Ausztria független köztársasággá vált, de megtiltották az Anschlusst (Németországgal való egyesülést). Jelentős területeket vesztett: Dél-Tirolt, Triesztet, Isztriát, Dalmáciát.
Neuilly-i békeszerződés Bulgáriával (1919. november 27.):
Bulgária elvesztette égei-tengeri kijáratát, területeket adott át Görögországnak, Romániának és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak. Hadseregét 20.000 főre korlátozták.
Trianoni békeszerződés Magyarországgal (1920. június 4.):
Magyarország területének kétharmadát és lakosságának 60%-át vesztette el. Jelentős magyar nemzetiségű lakosság került az utódállamokhoz. A hadsereget 35.000 főre korlátozták, modern fegyvereket nem tarthatott. Súlyos jóvátételt kellett fizetnie.
Sèvres-i békeszerződés az Oszmán Birodalommal (1920. augusztus 10.):
Az Oszmán Birodalom gyakorlatilag megszűnt létezni, területeit felosztották. Később ezt a békét az 1923-as lausanne-i béke váltotta fel, amely kedvezőbb feltételeket biztosított a török nemzeti mozgalom sikere után.
A békeszerződések következményei
A Párizs környéki békék alapvetően átrajzolták Európa térképét. Új államok jöttek létre: Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia), Lengyelország visszanyerte függetlenségét. Románia jelentősen növelte területét. A békeszerződések azonban számos problémát hordoztak magukban:
- A nemzeti önrendelkezés elvét következetlenül alkalmazták
- Jelentős nemzeti kisebbségek kerültek az új államokba
- A vesztesek megalázása és túlzott megbüntetése
- Gazdasági problémák (pl. a jóvátételek miatt)
- Revíziós törekvések megjelenése
A békerendszer instabilitása végül hozzájárult a második világháború kitöréséhez. A túlzott büntetés, különösen Németország esetében, táptalajt adott a szélsőséges nacionalizmusnak és a revansizmusnak. A nemzeti kisebbségek problémája pedig állandó feszültségforrást jelentett Közép-Európában.
A Népszövetség, bár fontos újítás volt a nemzetközi kapcsolatokban, nem tudta betölteni a neki szánt szerepet a béke fenntartásában. Az Egyesült Államok végül nem is csatlakozott hozzá, ami jelentősen gyengítette a szervezet hatékonyságát.
Összességében a Párizs környéki békék egy olyan rendszert hoztak létre, amely magában hordozta saját bukásának csíráit. A győztesek túlzott követelései, a vesztesek megalázása és a nemzeti kérdések megoldatlansága olyan feszültségeket teremtett, amelyek végül egy még pusztítóbb háborúhoz vezettek.