A második világháború után alapvetően megváltozott a nemzetközi politikai helyzet, amely döntően befolyásolta a gyarmati rendszer sorsát. A háború során meggyengültek a tradicionális gyarmattartó hatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia), miközben megerősödött a két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió pozíciója. Mindkét nagyhatalom – bár eltérő ideológiai alapon – ellenezte a klasszikus gyarmatosítást.
A dekolonizáció okai és előzményei
A gyarmati rendszer felbomlásának számos oka volt. A második világháború során a gyarmati népek jelentős katonai tapasztalatokat szereztek, és a háborús propaganda (a szabadságért való küzdelem) is erősítette függetlenségi törekvéseiket. A gyarmattartó hatalmak presztízse jelentősen csökkent, amikor a japán csapatok 1941-42-ben elfoglalták délkelet-ázsiai birtokaikat. A háború után a gyarmattartás költségei jelentősen megnövekedtek, miközben a gyarmatok gazdasági jelentősége csökkent.
Az ENSZ alapokmánya is rögzítette a népek önrendelkezési jogát, és az 1955-ös bandungi konferencián az el nem kötelezett országok mozgalma is a gyarmati rendszer felszámolása mellett foglalt állást. A gyarmati népek nemzeti öntudatra ébredése, a nacionalizmus terjedése szintén jelentősen hozzájárult a folyamathoz.
A dekolonizáció folyamata és szakaszai
A gyarmati rendszer felbomlása több hullámban zajlott:
- 1945-47: India és Pakistan függetlenné válása
- 1945-49: Indonézia függetlenségi harca Hollandiával szemben
- 1954: Francia-Indokína felbomlása (Vietnam, Laosz, Kambodzsa)
- 1956-57: Marokkó és Tunézia függetlenné válása
- 1960: az „Afrika éve” – 17 afrikai ország nyerte el függetlenségét
- 1962: Algéria véres függetlenségi háború után szabadul fel
- 1974-75: a portugál gyarmatbirodalom felbomlása
A dekolonizáció folyamata különböző módon ment végbe. Voltak békés átmenetek (India), véres függetlenségi háborúk (Algéria, Vietnam), és voltak olyan esetek is, amikor a gyarmattartók fokozatosan adták át a hatalmat (brit gyarmatok többsége). A folyamat eredményeként több mint 100 új független állam jött létre.
A dekolonizáció következményei
Az újonnan függetlenné vált államok számos problémával szembesültek. A gyarmati határok mesterséges volta etnikai konfliktusokhoz vezetett, a gazdasági függőség sok esetben fennmaradt (neokolonializmus). A volt gyarmatok többsége a fejlődő országok, vagy „harmadik világ” csoportjába került, jellemző problémáik:
- Gazdasági elmaradottság, egyoldalú gazdasági szerkezet
- Népességrobbanás
- Urbanizációs problémák
- Politikai instabilitás, diktatúrák kialakulása
- Etnikai konfliktusok
- Adósságválság
A dekolonizáció jelentősen átalakította a nemzetközi politikai viszonyokat. Az el nem kötelezett országok mozgalma fontos tényezővé vált a hidegháború időszakában. A volt gyarmatok egy része szocialista orientációt választott, más részük nyugati típusú fejlődési utat követett, de mindkét esetben jelentős problémákkal kellett szembenézniük.
A neokolonializmus jelensége
Bár a klasszikus gyarmati rendszer felbomlott, a gazdasági függőség sok esetben fennmaradt. A volt gyarmattartók és más fejlett országok gazdasági eszközökkel (kedvezőtlen kereskedelmi feltételek, hitelek, multinacionális vállalatok) továbbra is jelentős befolyást gyakorolnak a volt gyarmatokra. Ezt a jelenséget nevezzük neokolonializmusnak.
A neokolonializmus jellemzői:
- Gazdasági függőség fenntartása
- Nyersanyagok olcsó megszerzése
- Piacszerzés a fejlett országok termékei számára
- Multinacionális vállalatok dominanciája
- Technológiai függőség
- Adósságcsapda
A dekolonizáció folyamata a 20. század egyik legjelentősebb történelmi folyamata volt, amely alapvetően átrajzolta a világ politikai térképét és új kihívások elé állította mind a volt gyarmattartókat, mind a függetlenné vált országokat. A folyamat következményei napjainkban is érezhetők, különösen a fejlődő országok problémáiban és a nemzetközi gazdasági egyenlőtlenségekben.